Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Deli Edit: Adatok a mosás, tisztálkodás hagyományaihoz Hajdúböszörményben

Úgy tartották, ez a legjobb lúgnak, mert fehéríti a ruhát.

3 Egész télen át gyűjtötték, ócska edényben, esetleg zsákban tartották, míg felhasználására sor került. Nyáron ritkán főztek akácfával, a gyengébb tüzelő, például csutka hamuja nem való lúgkészítéshez, ezért volt szükség az akácfa hamujának összegyűjtésére. A fahamut mosófazékba tették, vizet töltöttek rá, és feltették főzni a tűzre. Főzés közben kavargatták, figyelték a „víz síkosságát" az ujjukkal, így állapították meg, elég erős-e a lúg. A lúgot hűlt állapotban szűrték le, szűrőnek ócska zsákdarabot használtak, de volt, aki a cirokseprűt tette rá a vödörre, és azon szűrte le a lúgot. A hamulúgot általában a mosás előtti napon készítették el, szaporítására felhasználták a szappanfőzés után félrerakott lúgot is. A lúgot nemcsak mosásra használták, ezzel mosták le nagytakarításkor a bútorokat, ajtókat, ablakdeszkákat. A fahamu lúgjával azonos vagy jobb hatásfokú volt a zsírosszóda és a jegesszóda, forró vízben feloldva jól oldották a ruhából a szennyeződést. Használatuk megfigyelhető már a századfordulótól, de a fahamuból való lúgkészítést kiszorítani soha nem tudta teljesen. Ennek magyarázata igen egyszerű, a hamulúg nem került pénzbe, télen minden háztartásban össze lehetett gyűjteni az akácfa hamuját, s a kiterjedt böszörményi tanyavilágban a bolttól való távolság miatt sem lehetett a szódával való mosás általános. A háborús esztendőkben pedig azok is készítettek hamulúgot, akik előtte csak szódával mostak. A hamulúg és a szóda mellett kioldotta a ruhából a szennyeződést a háziszappan, ami még ma is megtalálható a legtöbb böszörményi ház padlásán. Sokan értettek a városban a szappankészítéshez, de élt itt szappanfőző iparos és szappankereskedő is, mint az a statisztikákból kiderül

4. Szappan főzőmesterről van adatunk 1886-ból, 1905-ből, 1929-ből, szappankereskedőt 1886-ban tüntettek fel az összeírásokban. Adatközlőim szerint a század első felében több asszony is élt szappanfőzésből, akik rendszeresen a piacon árulták a háziszappant, tőlük vásároltak azok, akik nem foglalkoztak szappanfőzéssel, vagy keveset főztek egy alkalommal. Szálkai nénire emlékeztek, aki a Honvéd utcában lakott, Varga Imrénére, aki a Nánási utcán élt, valamint Monori Sándornét említették meg név szerint. Róla mondták el, hogy Balmazújváros és Hajdúhadház fele járt kocsival az ottani piacokra szappant árulni. A zsiradékot nagy mennyiségben vették a vágóhídon, és ebből főzték a szappant, de cseréltek szappant zsiradékért is. Akik nem értettek a szappanfőzéshez, de otthon összegyűlt a hozzávaló, azok a rokonságból, ritkábban ismerőst hívtak segítségül ehhez a munkához. Gunda Béla cikkében ír a juhászok feleségéről, akik különösen jól értették a szappanfőzést, és szívesen mentek segíteni a gazdaasszonyoknak.

5 A háziszappant Hajdúböszörményben a következőképp készítették: összegyűjtötték a disznóölés után maradt zsírnakvalót, avas zsírokat, birka- és tehénfaggyút, rossz minőségű régi szappanokat. A zsiradékot feltették egy katlanba, tüzet gyújtottak alá, és sütötték egy kicsit, majd szódát tettek hozzá, és forró vizet, hogy az összemarja a zsiradékot. Ebbe az első főzővízbe tettek egy kis marék sót, mert úgy tartották, a szóda így könnyebben összemarja a zsiradékot, és a lúg jobban elválik a szappanos anyagtól. Amikor a zsírnakvaló elszappanosodott, levették a tűzről, és lemerték róla a lúgot. Az első lúg lemerése után került sor a második lúgon való főzésre. A fövő anyaghoz még tettek szódát, s főzték, míg a habja 3Az Alföldön általános vélemény. Lásd pl. Kiss Lajos: Hogyan mostak szappan nélkül Szabolcs vármegyében. = Rthn. 1938. 401. 4 Újlaki Zoltánné: Ipar és kereskedelem Hajdúböszörményben 1872-től napjainkig. In. Hajdúböszörmény története. (Debrecen, 1973.) 489—530. 5 Gunda Béla: A nő helyzete a juhászközösségben M és H XV—XVI. (Debrecen, 1972—74.) 225— 244. A szappanfőzésről lásd még: Módy György : Szappanfőzés és gyertyaöntés Debrecenben. A DMÉ 1948—1956. (Debrecen, 1957.) 135—147. Kiss Lajos: A szappanfőzés Hódmezővásárhelyen. = Népr. Ért. 1931. Kiss Lajos: A szappanfőzés Szabolcs vármegyében. = Debreceni Szemle 1939. Szabó Kálmán: A szappanfőzés Kecskeméten. = Népr. Ért. 1932. Bálint Sándor: A szögedi nemzet II. (Szeged, 1977.) Szappanfőzők és lúgöntők 247—250. 142