Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából
Az 1700-as évek elejétől a tanács előtt a hadnagy képviselte a vádat, és az eljárásban olykor-olykor védő is részt vett. Védő közreműködésével első ízben 1701-ben találkozunk. 29 Az úriszéki eljárásban már a XVI. század végétől kezdve szerepelnek ügyvédek, akik a jobbágyok megbízása alapján védték azok érdekeit a saját földesurukkal vagy a magánvádlóval szemben. 3 0 A hajdúvárosokban a védői tisztséget az alperes (vádlott) által felkért vagy a szegény sorsúak részére hivatalból kijelölt, joghoz értő tanácstag látta el. Hivatásos ügyvéd ebben az időben nem lakott egyik városban sem, mert nem volt annyi peres ügy, hogy a jogi képviseletért járó munkadíjból megélhetett volna. A tanúk vallomását, a hadnagy actióját — vádiratát —, ha védő is jelen volt a tárgyaláson, az ő pár szavas nyilatkozatát 3 1 és az ítéletet változatlanul a közgyűlési jegyzőkönyvbe jegyezték be. 3 2 A bejegyzésekből az tűnik ki, hogy a tanácsok most már gondosabban mérlegelték az eléjük terjesztett nyomozati adatokat, s ha azokat hiányosnak találták, utasították a hadnagyot, hogy a pontosan megjelölt tényeket „bizonyítsa meg", mert csak ennek megtörténte után tesznek törvényt, vagyis hoznak ítéletet. 3 3 Viszont az alperesnek is módot adtak ártatlanságának igazolására. 3 4 Nemegyszer előfordult, hogy a tanács nagyobb része „világos és elégséges tanúk" vallomása alapján bizonyítottnak találta, hogy az alperes elkövette a terhére rótt bűncselekményt, és kiszabta a büntetést, míg a kisebb rész módot kívánt adni az ártatlanság bizonyítására. 3 5 Nincs rá adat, de valószínű, hogy a kisebbség véleménye alapján nem került sor további tanúkihallgatásokra, csupán álláspontjukat jegyezték be az ítéletbe, és a többség döntését végrehajtották. Ha a nyomozati vallomások alapján az alperes bűnösségét nem látták igazoltnak, és a bizonyítás kiegészítésére sem találtak okot, a vád alól felmentették. 3 6 Felmentő ítéletet hoztak abban az esetben is, ha az alperes nem volt beszámítható. „Mivel a törvényes dolog egészséges elméhez illik — állapította meg ítéletében a szoboszlói tanács —, Császi Katának pedig ahoz alkalmatos elméje nincsen, ezért nem törvény alá való, absolvaltatik a törvényes kereset alól." 3 1 Az ítélet meghozatalánál a legtökéletesebb bizonyítéknak az alperes beismerését tekintették, mert „ezer tanúknál erősebb a maga nyelve vallása"Ez az elv érvényesült az országos gyakorlatban is, „maga vallása minden bizonyításoknál többet tészen" — olvasható egy úriszéki perben. 3 9 A nyomozás teljesítésére kiküldöttek éppen ezért a beismerés kierőszakolására gyakran alkalmazták a pálcázást, de ezt nem tekintették tortúrának, aminek az elrendelése az ítélkező tanács hatáskörébe tartozott. Előfordult, hogy az ütlegelés hatására a gyanúsított 29 HBML. V.-pércs közgy. jkv. V. A. 501/a. 1. k. 1701. máj. 25. 298. 30 Eckhart Ferenc: A földesúri bíráskodás a XVI—XVII. században. (Budapest, 1954.) 42. 31 HBML. Pl. H.-nánás közgy. jkv. V. A. 301/a. 3. k. 1729. jan. 8. N° 72. 77. A védő nyilatkozatából csak ennyit jegyeztek be: vádlott bűnét megvallotta, submittálja magát, és a Ns Tanács gratiáját kéri. 32 Uo. 1. k. 1701. máj. 25. N° 53. és 62. 33 Uo. Pl. H.-böszörmény közgy. jkv. V. A. l/a. 1. k. 1707. dec. 9. 57. „Bizonyítsa meg. . . Rákos Andrásnak Sarkadi Istvánnéval ágyon való fekvését, patyolattal való betakartatását, ölelgetését, csókolgattatását." Uo. H.-szoboszló közgy. jkv. V. A. 402/a. 2. k. 1715. márc. 30. 52. „Mivel Mádarasi Gáspár. .. tagadja ellene váló allegatiot, M et A Uram az ellene allegalt mocskos beszédeket bizonyítsa meg." — Uo. 3. k. 1723. ápr. 28. 2. „Bizonyítsa meg N Pap János hadnagy úr Csuklai Péterné vajdáné nyilvánvaló paráznaságát, a paráznaságnak környül álló dolgait, úgymint csókolózásait és tilalmas utón való társalkodásokat Piroska Péter vajdával. Ha megbizonyítja, törvények lészen. " 34 Uo. H.-böszörmény közgy. jkv. V. A. l/a. 1. k. 1703. szept. 1. 61. Sajtos Istvánné ellen az volt a vád, hogy nőtlen legénnyel a disznóólban lappangott. Ha tudja, tisztességét három tanúval bizonyítsa. 35 Uo. H.-szoboszló közgy. jkv. V. A. 402/a. 2. k. 1714. okt. 10. 47. Mohácsi Gáspárné ügye. 36 Uo. 1707. okt. 4. 55. Balogh Mihályné Somi Juditot a boszorkányság vádja alól felmentették. 37 Uo. 1714. júl. 16. 43. 38 Uo. H.-böszörmény közgy. jkv. V. A. l/a. 1. k. 1708. júl. 14. 112. Uo. V.-pércs közgy. jkv. V. A. 501/a. 2. k. 1714. szept. 12. 7. 39 Eckhart Ferenc: i. m. 47. 90
