Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából
a terhére rótt valamennyi bűncselekmény elkövetését beismerte, de ahogy felkelt a deresről, azonnal egészben vagy részben visszavonta vallomását. Ilyen esetben a pálcázás folytatását helyezték kilátásba, s ha a gyanúsított ettől nem rettent meg, s nem tett beismerő vallomást, újból deresre húzták. Egyébként a nyomozás változatlanul a tanúk kihallgatásával kezdődött. Most már azonban a mezőn elkövetett bűncselekmény bizonyítására sem volt elég egy tanú vallomása. A szoboszlói tanács egyik ítéletében kimondta, hogy az alperes „egy vádló tanú által törvényesen nem aggravaltathatik" . 4 Ü Megjegyzendő, hogy az „unus testis nullus testis" (egy tanú nem tanú) elve az úri- és megyei széki gyakorlatban már a XVII. század elején is érvényben volt. 4 1 Azt, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el, „világos tanúkkal, olyanokkal pedig, melyek a déli szembe sütő napnál világosabbak", kellett bizonyítani. 4 2 A tanúbizonyítás mellett jelentős szerep jutott a tortúrának is, amelynek elrendelésével első ízben 1703-ban találkozunk. 4 3 Nem zárható ki, hogy esetleg már korábban is alkalmaztak kínvallatást, írásbeli nyoma azonban csak az említett időponttól kezdve van. Különösen gyakori volt a tortúra elrendelése jószáglopási ügyekben, mert az volt az általános vélemény, hogy az ilyen bűncselekményt tettestársak követik el. Ha tehát a gyanúsított azt vallotta, hogy egyedül lopta el az állatot, „társai kivallására" hóhér által erős megkínoztatását rendelték el. 4 4 A boszorkányságban bűnösnek talált személlyel szemben az ítéletben úgy rendelkeztek, hogy a halálbüntetés végrehajtása előtt vonják tortúrára „több complices társai" megvallása végett. 4 5 Ugyancsak tortúrázást rendeltek el olyan esetekben is, amikor a gyanúsított tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, és semmiféle bizonyíték nem volt ellene. A kínvallatás eredménye eldöntötte a bűnösség vagy ártatlanság kérdését. Ha a gyanúsított a tortúra alatt is tagadott, az erről felvett jegyzőkönyv alapján a tanács a vád alól felmentette, és szabadon engedte. A gyengébb testalkatúak vagy idegrendszerűek azonban gyakran már a tortúra eszközeinek megmutatásakor mindent beismertek, vagy az egyre súlyosabb kínzás hatására — a tortúrának négy fokozatát alkalmazták — vallották magukat bűnösnek. Emberölés esetén a városi tanács nyomban a cselekmény felfedezése után kirendelt két-három deputátust, és a seborvos (chyrurgus) ezek jelenlétében vizsgálta meg és boncolta fel a hullát, és adott látleletet a halált okozó sérülésekről. Még a XVIII. század derekán is csak Böszörményben, Nánáson és Szoboszlón működött egy-egy seborvos, s ha más hajdúvárosban esett erőszakos halál, az illető tanács valamelyikőjüket — a legközelebb lakót — kérte fel a vizsgálatra. Az első ismert boncjegyzőkönyv 1754-ben készült Böszörményben. 46 Az 1740-es évek elejéig a városi tanácsok valamennyi büntetőügyet az ún. sommás — szóbeli — peres eljárásban országosan kialakult gyakorlat szerint intéztek el. Ez azt jelentette, hogy a perfelvételre kitűzött napon a hadnagy, majd az ügyészi állás megszervezése után a magisztrátus fiskálisa a letartóztatott alperest a tanács elé kísértette, ismertette a maga actióját (keresetét), vagyis a vádat, és rendszerint a legsúlyosabb, tehát halálbüntetés kiszabását kérte. Ezután került sor a megjelent s a nyomozás során már kihallgatott tanúk vallomásának 40 HBML. H.-szoboszló közgy. jkv. V. A. 402/a. 3. k. 1753. okt. 3. 468. 41 Eckhart Ferenc: i. m. 47. 42 HBML. H.-szoboszló közgy. jkv. V. A. 402/a. 2. k. 1716. jún. 24. 94. 43 Uo. V.-pércs közgy. jkv. V. A. 501/a. 1. k. 1703. jan. 19. 364. Tiba Jánosnét paráznaság mellett „ördögség"gel is vádolták. Ennek megvallása végett a tanács elrendelte, hogy a hóhér tüzes fogókkal fogdossa meg. Uo. 1703. aug. 16. 395. Szabó György rútul káromkodott, és mert a várost „pribéknek pronuncialta. . . torturára megyen dolga". 44 Uo. H.-böszörmény közgy. jkv. V. A. l/a. 1. k. 1709. okt. 23. 121. Uo. H.-szoboszló közgy. jkv. V. A. 402/a. 3. k. 1729. dec. 7. 190. és 1730. jún. 24. 208. 45 Uo. H.-szoboszló közgy. jkv. V. A. 402/a. 3. k. 1724. febr. 23. 23. és 1724. máj. 3. 37. 46 Uo. Hajdúkerület iratai. Processus criminales (a továbbiakban: B.-ügyek). IV. A. 505/e. 1. csomó. 1756. Fase. D. N° 1. 91
