Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A szabolcsi hajdúvárosok helyzete Várad eleste után a kassai főkapitányhoz írt levelek tükrében, 1668

Nyakas Miklós A szabolcsi hajdúvárosok helyzete Várad eleste után a kassai főkapitányhoz írt levelek tükrében. 1668 Ismeretes, hogy a szabolcsi hajdúvárosok a bécsi békekötés (1606) értelmében visszakerültek a magyar korona fennhatósága alá, de azt is tudjuk, hogy a későbbiekben váltakozva tartoztak hol a magyar királysághoz, hol pedig Erdélyhez. így legutóbb II. Rákóczi György fejedelemsége idején is! Tudott dolog, hogy a fejedelem sikertelen lengyelországi vállalkozása a török bosszuló hadjáratát váltotta ki, s ez a hajdúvárosok pusztulását vonta maga után. A tragikus sorsú fejedelemhez ugyanis az utolsó pillanatban is ragaszkodtak.

1 E hadjárat a térség katonai és politikai erőviszonyaiban lényeges változást eredményezett, Várad kulcsfontosságú erőssége ugyanis török kézre került (1660), s vele együtt a szomszédos kisebb várak is.

2 A török hódoltság kiterjeszkedett, a bihari, úgynevezett kis hajdúvárosok kiváltságaikat elvesztve töröknek hódolt helyek lettek, a szabolcsiak azonban a vasvári békekötés értelmében nem, s természetesen megmaradhattak a magyar királyság fennhatósága alatt, noha a török nyílt kísérleteket tett ezek hódoltatására is.

3 Ismeretes, hogy a szabolcsi hajdúvárosok Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány 1613-ban kelt instrukciói értelmében a kassai főkapitány hadiszéke alá tartoztak, ilyen értelemben tehát végvárak módjára kezelték őket. Erdély fennhatósága idején ezt a feladatkört a mindenkori kallói kapitány látta el,

4 aki a magyar királysághoz való tartozás esetén is fontos közvetítő szerepet töltött be. A szabolcsi hajdúvárosok 1660 után természetesen a kassai főkapitány hadiszékérc hallgattak. Mindez azt eredményezte, s ez a későbbiek folyamán nagy jelentőségűnek bizonyult, hogy nem kerültek Szabolcs megye keretébe, noha kapcsolat természetszerűleg kialakult közöttük, bár ez alapvetően más jellegű volt, mint a megyei fennhatóság.

5 Jobbára ugyanis katonai-védelmi kérdésekre vonatkozott! így történt ez 1660 veszedelmekkel terhes esztendejében is. Ez év február tizenkettedikén ugyanis a hét hajdúvárosbeli kapitányok és hadnagyok levelet intéztek Polgárról Szabolcs megye rendjeihez, amelyben hírül adták a török készülődését, s azt is, hogy értesüléseik szerint a török nem egyéb helyekre, hanem „az hajdúvárosok romlására" jönne, s csak azután fordulna Erdély irányába. Kérték ezért, hogy a vármegye is üljön fel, s Dadán és Dobon 1 Vö. Szalárdi János siralmas magyar krónikája. (Kiadta Szakoly Ferenc. Bp., 1980.) 2 Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában. 1541—1711. (Bp., 1918.) 407— 424. 3 R. Várkonyi

Agnes: Erdélyi változások. (Bp., 1984.) 47. Igaz viszont, hogy a Várad szerepét átvevő Székelyhíd várát le kellett rombolni. 4 1658-ban egy böszörményi peres ügyben például fellebbviteli fórumként a kallói kapitány hadiszékét keresték fel. Nyakas Miklós: Egy böszörményi polgári per tanulságai. A Hajdúsági Múzeum évkönyve V. (Szerk. Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1983.) 119—127. 5 Igaz ugyan, hogy Szabolcs megye már 1666-ban kísérletet tett a hajdúvárosok megadóztatására, eredménytelenül. Viszont a hajdú városokba szökött jobbágyok kiadatása állandó vita tárgyát képezte. Vö. Rácz István: A hajdúk a XVII. században. (Debrecen, 1969.) 148. Szabolcs megye és a hajdúvárosok viszonya a Hajdúkerület megalakulása következtében egészen másként alakult. Vö. Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulása. A Hajdúsági Múzeum évkönyve V. i. m. 83—89. 23