Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Makoldi Sándorné: „Aki nem hiszi, járjon utána" (Hajdúnánási hiedelmek)

lehet közelíteni!" Az öreg Tömöri ezen gondolkodott, kiment, felölelte a kutyát, vitte befelé a lakodalmas házba. Ez is valóság vót. A.: S. L., 80 éves, Hajdúnánás. Körtvélyesi, a kovácsmester a Petőfi u. 6. szám alatt lakott. Allatokat is gyógyított, meg ha így a jószágnak baja vót, megrontották, azon is tudott segíteni. Olyan tudákos vót. Ez, mikor gyerekek vótunk, akkor vót. Tudom, hogy anyáméknak is kellett. De avval nem bódogult. Anyáméknak vót három disznaja, aztán nem tudta meggyógyítani. Tályoggyökeret kellett húzni mindnek a fülibe. 10 fillérért vettük a patikába. Csigatűvel keresztül kellett szúrni, és a lyukba a tályoggyökeret belehúzni. De megdöglöttek. Nekünk a disznónk meg nagyon beteg vót. Azt mondta, hogy ecetet adjunk nekik, ecetes vizet meg száraz korpát. A miénk meggyógyult. Ilyen tudása vót.

3

1 Elcserélt gyerek Az öreg Lente Sándor bácsi a Bocskai utcán lakott, és nekem magyarázta, mint olyan 14 éves gyermeknek, hogy milyen dógok adódtak azelőtt. Boros nevezetű csizmadiamesternek született egy gyermeke. Ők nagyon jó barátságba, jó komák vótak. A gyerek olyannyira eltorzult, hogy teljes kutyaképű lett. Lánygyerek vót. Böszörménybe vót egy olyan tudósember, hogy az ilyesmihez értett. Boros többször felkért több egyént, hogy vigyék be hozzá a gyerekít. De mán mikor a városból kimentek, már mikor egy hajításnyira értek, nem tudtak tovább menni. Akárkit fogadott, hogy vigye be, nem mentek, megtorpantak a lovak. Ha ott agyonvertík volna a lovakat, akkor sem mentek tovább. Végül felkérte Lente Sándor bácsit — olyan tudákos ember vót az is —, de ű sem akarta. Rimánkodott, míg végül azt mondta: „Na, megteszem, komám!" „Elkészítettem a szekeret, elindultunk. Mán mikor a várost egy száz méterre elhagytuk, két nagy kutya egy kis hajintásnyira mindig gyött a szekerünk mellett. És nem történt semmi, nem tudták a szekeret megállítani, nem tudták megközelíteni." Mert neki is vót egy kis tudománya, távol tartotta a kutyákat, és a lovakkal nem bírtak semmit tenni. Akkor azt mondta az a gyógyító ember: „Kilenc főtül való fáról kilenc szilánkot, kilenc sírrul egy-egy marék fődet. .." — nem tudnám má sorolni, tán kilencféle ilyen dógot sorolt fel neki. „Egy kondérba főzze meg, osztán a gyermeket fürösszék meg abba, ez lesz az orvossága. De úgy vigyázzanak, úgy vállalkozzék rá az illető, ha lesz annyi ereje, mert Szent György-nap iccakáján vagy nagypíntek iccakáján tegye eztet 12 órakor. A fürdővizet tegye egy kantába, vigye ki a keresztúthoz, ott vágja fődhö." De amíg ment — azt mondja — utánnacsergettek, csattogtattak, dörömböltek. De meg volt neki mondva, vissza ne nízzen, mert akkor minden kárba vész. Mikor aztat megtette, a kantát a fődhö vágta, megszűnt minden, meggyógyult a gyermek. Eztet az apjának kellett megcsinálni. (Rozikát ismerték, férjhez ment, szép asszony lett belőle.)

3

2 31 A.: S. L.-né, 77 éves, Hajdúnánás. 32 A. : S. L., 80 éves, Hajdúnánás. 196