Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Makoldi Sándorné: „Aki nem hiszi, járjon utána" (Hajdúnánási hiedelmek)
Tudós kocsis Apámmal történt fiatal korában. Nagy divat vót akkoriban, hogy az urak Váradra jártak versenyre négylovas hintóval. Az nyerte meg az első díjat, aki abba a kerékvágásba, amékbe elindult, kilencszer meg tudott fordulni. Olyan pontosan kellett hajtani. Apám parádés kocsis vót a nánási városházán. Mikor egyszer készült, odament hozzá egy öreg pásztorember ismerőse: „Hova készülsz, Imre?" „Megyünk Váradra, István bátyám !" „Vigyázzál, mer ahogy mentek az úton, azír nem érsz oda idejébe, mert elkötik előtted az utat. Oszt akkor leugrassz a bakról" — adott neki valamit, de mán erre tökíletesen nem emlíkszek — azt megcsinálta, oszt akkor tovább tudott menni. Mer azt mondta: „Legyél nyugodt, hogy hozzásegítettelek, nyugodtan mehetsz, mert megnyered a versenyt!" Hát ez nem biztos, mert ott nagyon nagy verseny lesz! És megnyerte apám a versenyt! A lovak meg ugyanazon a helyen, ahol az öreg megmondta, megtorpantak. Ezekről a dolgokról apám rengeteget tudott volna mesélni, de mán én nem. Mindig vótak ennek a versenynek vetélytársai, azok próbáltak véle valamit csinálni ! 2 8 Apámtúl hallottam. Abba az időszakba Rákosi Viktor vót itt képviselőjelölt. Egy nap el vót rendezve, hogy szónokol a piacon. Március 15-e vót, várták is. Apámék is mentek, hogy meghallgatják. Ahogy jöttek — most a cipészépület van ott —, még akkor kövesút nem vót, gyönyörű négy lúval gyütt a jelölt. Mikor odaírtek a keresztútho, a lovak — mint akit lecövekeltek. A négy lú meg se mozdult. A kocsis rögtön leszállt, az ostort beledugta a tartójába, egy kalapácsot vett ki, meg egy szeget. Odament a lú közzé, a kocsirúd végibe beleverte a szeget. Látták. Akkor felült, az ostort kihúzta, egyet cserdített: „No — azt mondja — az anyja Istenit! Kiment a fél szeme!" A lovak meg úgy mentek, repültek, mint a szél. Vót abba az időben nagyon sok ilyen tudákos ember. Ez a kocsis is biztosan ilyen próbált ember vót. Tudta, mit kell tenni, ha bajba jut! 2 9 Tömöri János tekintélyes ember híribe állott. Nem a vagyona meg a városbéli elöljárósága miatt félték, tisztelték a nípek — olyan tudománya vót, amit kevesen értettek. Megszelídítette a legvadabb jószágokat is. Történt egyszer, hogy a városházánál az alispáni hintó előtt sétált keresztül az öreg. A gyorsfutó lelassított, mire az alispán mírgesen odaszólt a kocsisra: „Csapj a füle közi az öregnek, hátha gyorsabban keresztülír az úton!" Tömöri rántott egyet a szűrin, az ujjából kivette a pipát, és rágyújtott. Szembefordult a lovakkal — azoknak mintha legyökeredzett volna a lába. Hiába csapkodta, biztatta a kocsis a négy lovat, bíz azok nem mozdultak. Deputáció ment az öreghez, hogy csináljík már valamit a lovakkal, merthogy szeretnének tovább menni. A vín pásztor vonakodva visszament, csak annyit mondott a nyárfalevíl reszkető lovaknak: „Na! Nyughassatok, mennyetek dogotokra!" Indulóba meg odaszólt az alispánnak: „Az úr meg ne mondja senkinek, hogy coki te! Egyforma jussunk itt a földön járni, fent is egyformán ítélkeznek!" Azzal továbbállt. 3 0 Abba az időszakba nagyon sok tudákos ember vót. Nánás itt rettenetes jószágtartó, akinek tudománya nem vót, még a gulyáját is szétoszlatták! Vót itt egy öreg Tömöri, azét nem lehetett szíjjeloszlatni ! Az oszt sokan is segített, ha valakinek a jószágját megrontották. Egyszer lakodalomba vót. Az illetőnek olyan kutyája vót: „Én nem fílek, hogy ide valaki betegye a lábát! Mert az én kutyámat — most is ugyan meg van kötve — de meg sem 28 A.: B. G.-né, 60 éves, Hajdúnánás. 29 A.: S. L., 80 éves, Hajdúnánás. 30 A.: Z. S., 60 éves, Hajdúnánás. 195
