Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Barna Gábor: Hiedelemalakok Hajdúböszörmény néphitében

a hónuk alatt tartani. Ebből kelt ki a gerlice. A fekete csirke, az ördög, a lidércmadár vagy ritkán a fekete tyúk ugyanilyen módon tojásból kel ki. A lidércei „csak az látja, aki kiköltötte". A lidércmadár beszélni is tud. A gazdájának mindig azt mondja: „Mit, mit, mit hordjak?" Amit mondtak, hozta. „Hordott az mindent a gazdájának, ruhaneműt, ételt, de még pénzt is." A „kasszából" (^bankból) hozta el a pénzt. A gazdáját mindig kísérgeti, és kérdezi, hogy „mit hozzék". „Egyszer a gazdája haragjában azt mondta, hogy mit, mit, hát szart. Oszt hozott annyit, hogy tele lett a ház. Akkor a gazdája lehetetlent mondott neki. Azt mondta, hogy hozzon egy kötél homokot. Azt nem tudta végrehajtani és belepusztút." Azt tartja ugyanis a hiedelem, ha lehetetlent nem parancsolnak neki, vagy valamiképpen nem tudnak megszabadulni tőle, akkor ő fogja élvezni azt a sok jót, amit összehordott, a gazdája meghal. Sokan azt mondják, hogy ha férfiember költi ki a lidércei, akkor „az egy nő, akivel a gazdájának le kellett feküdni minden este. Bele is pusztult". Emiatt igyekeznek megszabadulni tőle. Úgy is el lehetett űzni, hogy egy kis üvegbe belebújtatták, és elvitték a keresztútra, eldobták. Onnan kiabált, hogy „vegyék ki, ne hagyják elpusztulni". Aki kiszabadította, annak hordott mindent, amit kívánt. Emlegetik Hajdúböszörményben a lidércnyomást is. Olyan betegre mondják, hogy lidércnyomásban szenved, akit nem tudtak gyógyítani. „Az a beteg elképzelte, hogy őtet megnyomkodja valaki." A betegséget azonban a boszorkány, a bábaasszony tevékenységének tulajdonítják. Kevéssé ismertek az ördög alakjához kapcsolódó hiedelmek. A boszorkánnyal együtt említik alakját Szent György-napkor. Az akkor este szokásos kölesszórás azt a célt is szolgálta, hogy „az ördög be ne menjen" a házba. Addig ugyanis nem tud bemenni, amíg a kását szemenként fel nem szedi, addigra viszont hajnal lesz, s ártó hatalma is megszűnik. A hiedelem szerint a forgószélben is az ördögök, „ezek a sátánok vannak". Alakja azonban itt is kapcsolódik a boszorkányhoz. Ugyanis a nagy port kavaró forgószélre még ma is mondják: „No, jaj de járnak a boszorkányok!" Széles körben ismert hiedelem, hogy a halott lelke a haláleset, a temetés után még viszszajár. A hazajáró lelket kísértetnek, szellemnek vagy léleknek nevezik. A halott megjelenését bizonyos jelekből ismerik fel. Ha leesett a tányér a falról, vagy valaki megkopogtatta a falat vagy az ablakot, azt mondják, hogy „a lélek jár otthon". A szellem mindig láthatatlan. A temetés utáni napokban, de még évek múlva is visszajárhattak. Mindig éjszaka jönnek. Megjelenésük okát nem tudják. A lélek visszajárása után sok esetben elmentek a hozzátartozók a halottlátókhoz, a jósasszonyhoz. Ide kapcsolódik az a hiedelem is, hogy a halottak szellemei éjfélkor kikelhetnek a sírjukból. Emiatt nem tanácsos éjjel a temetőben tartózkodni. A hajdúböszörményi néphit mitikus alakjairól rajzolt kép a századforduló körüli, utáni évek állapotát tükrözi, a 60 éven felüliek hitvilágára jellemző. Adatközlőim nagy többsége ebből a korosztályból való. A gyűjtés során elsősorban református gazdálkodókat és pásztorembereket kerestem fel. A gyűjtött anyagban mutatkozó nagy mennyiségi és minőségi különbség jól szemlélteti a hajdúböszörményi hitvilág jelenlegi állapotát, összetételét. A mitikus alakok között a boszorkánynak van legjelentősebb szerepe. Olyannyira, hogy mellette más alakok teljesen a háttérbe szorulnak. Emiatt sok esetben ezek tulajdonságait is a boszorkányra ruházzák. Csak egy alapos, elemző tanulmány keretében lehetne az egyes alakokat megnyugtatóan szétválasztani, s ezáltal a hajdúböszörményi hitvilágnak egy valószínű korábbi állapotát rekonstruálni. Az így kapott kép sem térne el azonban — véleményem szerint — sokban az itt leírtaktól. Talán csak a táltos, tudós hiedelemkör szélesebb körben való ismeretét mutatná.