Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Barna Gábor: Hiedelemalakok Hajdúböszörmény néphitében

guk elkóborolt, megkereste, hazahajtotta és „ledorgáta őket". Azt már nem tudják, hogy ez a tudományuk honnan származott. Néhány hiedelemtörténetben megemlítik, hogy „a tátosok tudnak a felhőbe lovagolni. Csak a lábuk közé kapják a seprűt, oszt usgyi, elrepülnek". Bár a tátosok rontó vagy gyógyító szerepét, tevékenységét tagadják, mégis „kártékonynak" tartják őket. Igyekeztek megakadályozni, hogy a gyerekből, aki foggal született, tátos legyen. „A bábaasszony rögtön tette a szájába a kezét, hogy egy vagy két sor foggal született." Adatközlőim szerint kb. a század elején rendeletet is^hoztak, hogy aki foggal született, annak a bábaasszony azonnal vegye ki a fogát. Azóta nincs is tátos. Mégis, Marádi András és Meleg Gábor emlékezete egy ideig még fenntartja ezt a hagyományt. A garabonciás diákhoz, a garabonciáshoz fűződő hiedelmek már a századforduló tájékán is eltűnőben voltak. A legidősebb emberek is már csak „hallomásból" ismerik. Jelzőként, csúfnévként használják a garabonciás szót. A kötekedő, veszekedő emberekre mondták és mondják ma is: garabonciás. De ugyanígy nevezik az engedetlen, rossz gyerekeket is. A garabonciás diák hiedelméből mindössze ennyi őrződött meg napjainkra. Külön névvel illetett alakjai a hajdúböszörményi hiedelmeknek a tudós emberek. Ennek ellenére hiedelemkörüket nehéz elhatárolni más mitikus alakoktól. Megnehezíti ezt, hogy gyakran egy történeten belül ugyanarra az alakra használhatják, ill. használják a tudós, a jósasszony Jósló, tudákos ember és a boszorkányos ember megnevezést is. Egyes adatközlőim azonban arra utalnak, hogy különálló mitikus alakról van szó. „A tudákos asszony az nem bábaasszony ... A boszorkány, az a bábaasszony." A mai helyzetet nézve Hajdúböszörményben a tudós hiedelemköréhez tartozik a tudós, a tudós kocsis, a kuruzsló és a jósasszony alakja, magára öltve a boszorkány- és a táltoshit néhány elemét is. Egyes tudós, tudákos emberek értettek a tehénrontáshoz is. Az általuk megrontott jószágot csak egy másik tudós tudta meggyógyítani, de csak abban az esetben, ha „erősebb volt a rontónál". Ilyenkor elbánt vele, és a tehénnek visszajött a teje. Tudományukat hosszú ideig tartó álom alatt szerezték. Egy tudósasszony „mondta, hogy tecchalott volt, oszt azalatt miket látott. Mert járt sokfelé. Elmondta, ha fehér kígyó máját megették, értették az állatok beszédét. Amíg így tecchalottként feküdt, sok mindenen keresztülment. De megmondták, hogy ne mondja el senkinek. Ő csak elmondta, oszt így nem lett tudós,jósasszony". A tudós emberek általában gyógyítással foglalkoztak. A határban szedett füvekkel sebeket és más betegségeket orvosoltak. Volt, aki értett a rándulások helyretételéhez is. A megijedt kisgyereket ráimádkozással gyógyították: a nyakába olvasót tettek, keresztet vetettek rá, és ráolvastak. A ráolvasás szövegét nem tudták elmondani. A villámcsapást is ráolvasással gyógyították. Utána a beteget hanyatt belefektették egy gödörbe, földdel letakarták és vízzel locsolták. A tudós kocsisról, a megállított lóról és kocsiról szóló történetek általánosan ismertek Hajdúböszörményben. Voltaképpen egy vándortörténet helyi változatairól van szó. Az úton haladó kocsi egy épülőfélben levő ház előtt megállt. A lovak meg se mozdultak, akárhogy ütötte a kocsis őket. A tetőn dolgozó ácsok csak nevették az egészet. A kocsis kérte őket, majd könyörgött, hogy engedjék útjára. De azok csak kinevették. Akkor leszállt a kocsiról, a ló mindkét bal lábából kivett egy patkószöget, és bal kézzel beleverte a rúd végébe, A lovakat megkötő ács rögtön lefordult a tetőről, a rontás megszűnt, és a lovak megindultak. A jósló, a halottlátó is általánosan ismert alakja a hajdúböszörményi hiedelmeknek. 178