Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Barna Gábor: Hiedelemalakok Hajdúböszörmény néphitében
net — a boszorkányok távozása után megtalálta és kiásta a pénzt. Gyorsan meggazdagodott. Meg is kapta a Pézes ragadványnevet. Szent György-nap mellett a hétnek is megvannak azok a napjai, amelyek különösen alkalmasak a rontásra. Azt mondják, hogy a boszorkányoknak legnagyobb hatalmuk kedden és pénteken éjszaka van. Végezetül a hajdúböszörményi boszorkányhit egyik legjellemzőbb vonását mutatjuk be részletesebben. Korábban már említettem, hogy a bábaasszonyokat boszorkánynak tartják. Azt mondják, hogy „a bábaasszonyokkal azelőtt tanították ezt a boszorkányságot. Minden bábaasszony boszorkány, mert ha nem, nem is volt bábaasszony". Rosszakaratú embereknek tartották a bábákat, akik azonnal megrontották a gyerekeket, ha nem fizették meg őket, vagy rosszul fizettek. Sőt olyankor is „ajándékot" kellett adni, amikor meggyógyította a gyereket vagy a jószágot. Nem kért ugyan semmit, „de ha nem adtak, rögtön rontott". Rontott akkor is, ha a következő szüléshez nem őt hívták. Ezt lehetőleg igyekeztek elkerülni. Megfigyelhető általában, hogy egy családon belül minden gyereket ugyanaz a bábaasszony segített a világra. „A mostani szülésznőkről nem hallani ilyesmit" — mondják. De nem is olyan régen az egyik idős bábaasszonyt gyakran felkeresték a fiatalok, hogy „kerítse össze őket". Ez a hiedelem is kopásnak indult, az idősebbek tudatában azonban még szívósan tartja magát. A mitikus alakok hiedelemkörében kisebb jelentőségű szerep jut a táltosnak, vagy ahogy Hajdúböszörményben mondják: a tátosnak. Adatközlőim közül sokkal kevesebben ismerik, mint a boszorkányt. A tátosról szóló történetek emiatt szűkszavúbbak, legtöbbször csak egy-egy jellegzetes tulajdonságát említik. A tátos legismertebb jellemvonása az, hogy foggal születik. „A foggal született gyerekből tátos lesz." Egyesek szerint pedig a tátosok két sor foggal születnek. A szemük olyan, „mint a bikáé". Adatközlőim szerint „a tátos meg a boszorkány az egy. Csak az a különbség van kettejük között, hogy az igazi tátosnak mindig két sor fogának kellett lenni". Ilyen gyerek azonban csak „boszorkányos szülőknél" volt. A tátos tudománya vele születik, és a test fejlődésével nő. Mások szerint „betegség után" kapják. De a verekedéseknél is szerezhetik. A tátosok verekedését, viaskodását sokan említették. A tátosok „fent a levegőbe" viaskodtak. „Csak nyáron vívtak egymással, máskor nem." Verekedésüket előre bejelentették. Ez több tátostörténetben is szó szerint egyezik. „Ott jön egy fekete bika, egy sötét felhő, oszt nekem azzal meg kell verekedni, meg kell vívni" — mondták. Ekkor a tátos eltűnt. Egy kis idő múlva visszatért, s azt mondta, hogy „elzavarta hetedhét országra". Néhány adatból az derül ki, hogy ilyenkor az időjárásért küzdöttek. Ha a hajdúböszörményi tátos győzött, „nem is volt vihar, zivatar". Egyáltalán, a tátosok meg tudták jósolni az időjárást. Több alkalommal figyelmeztették a gazdákat, főleg aratás, cséplés idején, hogy „szórják zsákba a búzát, hagyják abba a munkát, mert rögtön nagy zivatar lesz". A verekedések alkalmával a „leggyengébbet kiütik maguk közül". Minden évben meghal közülük egy. A tátosokat általában „száraz, szikkadt", sovány, szúrós szemű embereknek tartják. Szűrben jártak, „mert az mindent eltakart". Ahová betévedtek, ott legtöbbször tejet, ritkábban tejet és tojást kértek. Név szerint két tátost említenek Hajdúböszörményben: Marádi Andrást és Meleg Gábort. Ez utóbbi nevét onnan kapta, hogy a legmelegebb nyári nap is fázott, reszketett. Egyik adatközlőm szerint a tátosok értenek az állatok nyelvén is. Ha valamelyik jószá177
