Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Barna Gábor: Hiedelemalakok Hajdúböszörmény néphitében

meggyógyult". Ha valamelyik gyereknek kezét-lábát csavarták ki, annak fürdőt készítettek Egy másik bábaasszony vagy a gyerek anyja vett a piacon kilenc liter tejet. „De piacra menet meg jövet nem volt szabad megszólalni." Ezt beleöntötték egy teknőbe, és „valami kilencféle füvet" tettek bele. A teknőt a szobában a gerenda alá állították. Kilencszer kellett a gyereket lemosni. A fürösztés alatt a rontó boszorkány megjelenik, és rázza az ablakot. Másfajta fürdővizet is készítettek. Éjjel ki kellett menni a temetőbe, és tizenkét fejfáról szilánkot kellett leszedni. Mellőlük pedig tizenkét marék földet kellett felmarkolni. Eközben visszanézni nem volt szabad. Ebből készítették el a fürdővizet. A gyereket este 7-8 óra tájban mosdatták meg. A vizet pedig 12 és 1 óra között kellett a keresztútra kiönteni. Ezáltal a betegséget elvitték a háztól. A nyűgös, megrontott gyereket füstöléssel gyógyították. A patikában vettek „ördögszart", és pontban éjfélkor a küszöb alá helyezett csutkaparázsra szórták. Mindezt bal kézzel kellett csinálni. A megjelenő boszorkány nem tudott bemenni, mert az ajtót és az ablakot már jó előre megkeresztelték. Egy másik gyógyítási eljárás szerint két babát kellett csinálni. „Egyet a gyerekről, másikat az anyáról. De mindent rá kellett csinálni, mellit, farát, mindent." Ezt felakasztották a gerendára. Azután pedig meg kellett verni, össze kellett törni. A rontó bábaasszony pedig belebetegszik. A boszorkányok gyülekezéséről kevesen és keveset tudnak. Azt azért általában tudják, hogy „ezek előtt valahol összejöveteljek volt, mert értesítették egymást, ha valamit akartak". Sejteni vélik, hogy valamilyen közös tevékenység vagy feladat hozta őket össze. A gyűlés helyéről, idejéről, a résztvevőkről és a boszorkányok ottani tevékenységéről semmit sem tudnak. Általános vélemény azonban az, hogy a boszorkányoknak volt „valamilyen szervezetük, társaságuk". Többen csak sejteni vélik, hogy „lenni kellett egy főnöküknek, aki vezette meg tanította őket". Mások viszont határozottan állítják, hogy van a „bábaasszonyok közt egy fejes, aki kiosztotta, hogy mit kell csinálni". Egyesek szerint ez a „főnök" tudott gyógyítani. A hiedelemtörténetekből kirajzolódó kép azt mutatja, hogy a boszorkányok egymástól is különböztek. Volt közöttük olyan, aki csak rontott, s volt, aki csak gyógyított. Bár azt mondják, hogy „mind a kettőt tudni kellett". Tudásuk sem volt azonban egyforma. Az egyik „gyengébb" volt, mint a másik. Emiatt gyakran ellentétbe kerültek egymással. Egy boszorkány ilyen ellenségeskedés miatt évekig macska alakban bújt meg a Rét egyik tanyáján. Ellensége, a nagyobb tudású boszorkány halála után tért csak vissza Hajdúböszörménybe, mondják. Hajdúböszörményben jelentős szerepe van Szent György-napnak a boszorkánytörténetekben. A legtöbbet éppen e jeles naphoz kapcsolódva mesélik. Szent György-nap éjjel jártak a boszorkányok legtöbbször rontani. „Seprűn mentek az erdőre virágot szedni." Ez volt az év boszorkányos éjszakája. Ekkor különösen óvni kellett embert, állatot, hogy meg ne rontsák. A már említett ajtó, ablak megkeresztelése mellett van egy, csak Szent György-naphoz kapcsolódó védekezőeljárásuk. Estefelé a ház előtti járdaszakaszt köleskásával vagy pernyével szórták le. Jó volt az is, ha „a szoba padlóját vetették be kölessel vagy kásával". Távol tartotta a boszorkányt az is, ha kásaaljjal szórták körül a kertet. Hiedelmük szerint ugyanis a boszorkány vagy az ördög addig nem tud bemenni a házba, amíg mindezt össze nem szedi. Ám „addigra hajnal lesz", s ezzel ártó hatalmuk is megszűnik. Mások szerint „előbb körül kell seperni a házat, azután kell körülszórni kásával". Ily módon tartották távol a boszorkányt embertől, állattól. A boszorkányhitnek ez az eleme még ma is erősen tartja magát. A legutóbbi években is akadtak olyan asszonyok, akik megcsinálták. A földbe elásott pénz Szent György-nap éjszaka fellángol. A tűz körül pedig boszorkányok táncolnak. Az ilyen kincsen átok van. Mégis egyszer egy gazda — így szól a törté176