Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Deli Edit: Adatok a mosás, tisztálkodás hagyományaihoz Hajdúböszörményben

A hét eleji mosást a következőkkel indokolta egyik adatközlőm: „Mindig a hét elején kellett mosni, hogy a hét végére megszáradjon a ruha. Nyáron egy nap alatt is megszáradt, de télen több nap is kellett hozzá. Nem volt akkor olyan sok ruhánk, csak egy váltás volt, és szombaton a fürdés után mindenki tisztát vett fel. Addig meg kellett neki száradni, meg vasalni is kellett." Tilos volt mosni űrnapján, áldozócsütörtökön, nagypénteken, virágvasárnap, karácsonykor és húsvétkor is. Ünnepnapokon a mosás mellett egyéb asszonyi munkák is tiltva voltak, felmosni, varrni, kenyeret sütni, sőt dalolni sem volt szabad. A mosást általában a konyhában végezték, ott állt a teknő a dagasztólábon, ott melegítették a vizet is. Nyáron sokan kint mostak az udvaron, télen a konyhában vagy a szobában. „Télen csak egy helyen fűtöttünk, ott csináltunk mindent, ott főztünk, ott mostunk, ott aludtunk." Arról is van néhány adatunk, hogy Böszörményben a két világháború között a strandon is mostak. A fürdő vize meleg és lúgos, így megkönnyítette a mosást, szappanon kívül másra nem volt szükségük az ott mosóknak. A közelben lakók kivitték a szennyes ruhát a strandhoz, „a gyepre lelágerezett az ember, és ott mosott". A lányokat korán elkezdték tanítani a házi munkák végzésére a böszörményi családokban is. 11—12 évesen már mostak az édesanyjuk mellett, s ha beteg lett, akkor helyette az egész családra is, próbálták a mángorlást és vasalást is. Adatközlőim szerint a 13—14 éves lányoknak már mindenféle házi munkát el kellett végezni, tudniuk kellett főzni, mosni, vasalni, kenyeret sütni, komoly segítségnek számítottak az édesanyjuk mellett. Ahol közös háztartásban éltek a szülők és a már családot alapított gyermekeik, ott nyáron a mosást rendszerint az öregek végezték az egész családra, mert a fiatalok kint dolgoztak a földeken. Télen a fiatalasszony együtt mosott az anyósával, vagy egyedül az egész családra. „Ha jó meny volt, akkor az anyóssal együtt tudott dolgozni, ha nem, akkor külön mostak." A kimosott, kicsavart ruhát régen a padláson teregették ki, és ott volt néha egy hétig is, míg idejük akadt a vasalásra. Az öregebbek úgy emlékeznek, hogy télen-nyáron a padláson száradt a ruha, a fiatalabbak már az udvaron is teregettek. „A fehérneműt mindig a padláson szárítottuk, szemérmesebbek voltak akkor még az emberek. A tarka ruhát meg az udvaron vagy a konyhában, mikor milyen volt az idő. Volt, amikor mindent a padláson szárítottunk." Télen a padlásra kiterített ruha néha megfagyott, s ha vigyázatlanul hajtották össze, akkor eltörhetett. A megfagyott ruhát a konyhában kiteregették, majd rövid száradás után vasalták. A megszáradt tiszta ruhát, amíg nem vasalták ki, a padláson tartották, egy karosszékre tették a szobában, vagy ládába, esetleg „ruháskaskába" tették néhány családnál. A ruhák vasalását, mángorlását a száradás után legkésőbb két-három nap múlva végezték el, hogy a szombat esti tisztálkodás után felvehessék a tiszta ruhát. A századfordulón még inkább mángorolták a ruhákat, később ugyanabban a háztartásban az egyik ruhát mángorolták, a másikat már vasalták, s csak az 1920—30-as években vált általánossá a vasalás, szorult háttérbe a mángorlás. A mángorlót az asztalosok készítették a városban, az a századforduló után már nem emlékeznek mángorló csináltatására, aki használta még, de a szülői házból örökölte. A lenlepedőket, asszony szőtte törülközőket, szalmatakarókat, konyhai törlőruhákat még mángorolták, a férfiingeket, női ruhákat, zsebkendőket már vasalták régen is. A mándorlással puhább volt a ruha, mint a vasalással. Hajdúböszörményben is megfigyelhető a különböző vasalók használata, a köves, a vasmagos és a szenes vasaló. A szenes vasalóba faszén helyett inkább tengericsutka vagy akácfa parazsát tették, a faszenet a szaga miatt sokan nem szerették. Amikor a vasalással egy időben főztek vagy sütöttek, akkor a plattra tették a vasalót melegedni, nem használtak parazsat. A parázzsal való vasalásnak is megvolt a fortélya, nem volt szabad nagyon elégetni, mert akkor nem volt ereje a parázsnak, ha meg túl hamar vették ki a tűzből, nem adott elég hőt, és büdös volt. A tiszta ruhát vasalás után elrakták a szekrényekbe, régebben ládákba, de illatos füveket nem tettek közéjük. A moly ellen dohánylevelet és naftalint használtak, elszórtan van 145