Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Deli Edit: Adatok a mosás, tisztálkodás hagyományaihoz Hajdúböszörményben

vagy klórmeszet oldottak fel benne. Ebben a vízben főzték a ruhákat, egy nagyobb fakanál vagy nyújtófa segítségével kavargatták, nyomogatták a vízbe főzés közben a ruhát. A ruha kifőzése a víz forrásától számítva 15—30 percig tartott. A kifőzés után öblítették, „tisztázták" a ruhákat, általában két léről, hideg vízben végezték ezt a műveletet. Az első öblítőié tiszta víz volt, a második öblítőbe tették a kék víz-eszenciát, amelyet a boltból szereztek be, és megfelelő arányban hígítva használták minden mosásnál. Kékítőt azért tettek a böszörményiek a vízbe, hogy „szebb fehér legyen a ruha". Még a meszeléskor is tettek a vízbe, mert akkor szebb a meszelt fal. Amikor nem lehetett kékítőeszenciát kapni, akkor kék színű pasztából maguk is elkészítették az eszenciát az ügyes böszörményi asszonyok. Egy-egy mosáshoz kb. egyliternyit készítettek, amit beleöntöttek az utolsó öblítővízbe. A kékítést a fehéreken kezdték, mert mire a tarkára került sor, veszített az erejéből a kékítő, de úgy tartották, a tarka ruha is szebb színű lesz a kékítés után. Azt a ruhát, amelyik keményítve van, könnyebb vasalni, és szebben tart, az újabb mosáskor pedig könnyebben tisztul. Többféle keményítőt ismertek és használtak rendszeresen a böszörményi háztartásokban. Legtöbben a lisztből készült keményítőre emlékeztek vissza; a lisztet először hideg vízben „eltrájbolták", majd felengedték forró vízzel folytonos kevergetés közben, ügyelve, hogy ne csomósodjon össze. Egyes adatközlők szerint a lisztből készült keményítőtől bebarnult a ruha, és jobb volt a krumplikeményítő. Ezt a mosás előtt már több nappal és nagyobb mennyiségben is el tudták készíteni. A krumplit lereszelték, vizet öntöttek rá, és néhány óráig, esetleg egy éjszakán át hagyták ázni, míg az alján kivált a keményítő fehér, lisztszerű anyag formájában, amiről leöntötték a vizet, s megszárítva hoszszú ideig tárolhatták. Ebből a lisztszerű, fehér porból ínségesebb időben tésztafélét is sütöttek, nemcsak ruhakeményítésre használták. A boltban kapható „táblás keményítőt" is használták, de a bolti keményítő használata csak az 50-es évektől vált általánossá. A legfinomabb, legjobb keményítőnek a rizskeményítőt tartották, sokkal szebb és fehérebb lett tőle a ruha, mint a liszt- vagy krumplikeményítőtől. A keményítőt legtöbben az utolsó öblítővízbe tették, a kékvíz-eszenciával együtt, de volt, aki mindig külön keményített, a kékítés után. Legtöbben a keményítendő ruhákat utoljára hagyták, s mikor azokra került a sor, a kékítős vízbe beleöntve a keményítőt, egyszerre végezték el a kékítést és keményítést. Néhányan emlékeztek arra, hogy mosás napján főtt tésztát készítettek, és annak főzőlevét is használták keményítésre. A keményítendő textilek családonként változtak, volt, aki nem keményítette a női ruhákat, zsebkendőket, törülközőt, női ingeket, konyharuhát, mások ezeket is keményítették, ez függött a megszokástól, a szülői háznál megtanult, rögzült gyakorlattól. A tarka ruhát mindig külön mosták a fehérektől, külön is áztatták, vigyáztak, hogy ne fogja össze a fehéreket, s a tarka ruha mosásához nem kellett olyan erős lúg sem, mint a fehérekhez. Ha sok volt a mosnivaló, előfordult, hogy egyik nap a fehéreket, másik nap a tarkákat mosták. A len- és kendervásznat is külön mosták, a kendervászonról azt tartották, hogy „eszi a kezet". A fehér vásznat, flokont, a kartont, a zefírt és a többi anyagot könynyebb volt mosni. Az ágybéli ruhákat télen havonta, nyáron kéthetente mosták, mert jobban piszkolódott. Volt, aki külön mosta a heti ruhától, csak ágybélit, esetleg asztalterítőt, etuzsérruhát és még néhány nagyobb darabot mosott vele együtt, volt, aki a heti mosással egy időben csinálta meg ezt is. A legtöbb családban hetente egyszer mostak, rendszerint a hét elején, hétfőn vagy kedden. A nagyobb létszámú családoknál azonban gyakori volt, hogy a hét végén is kellett mosni az apróbb ruhadarabokat, hogy a következő hétre is legyen tiszta ruha. Különösen a kisebb gyerekek ruháit mosta ki az édesanyjuk hét végén is, nemritkán a gyerekek fürdetése után azok fürdővizében szombaton este. Évente kétszer, a tavaszi és őszi nagytakarításkor, meszeléskor mosták ki a függönyöket, a tisztaszobába való abroszokat, ágyterítőket, hogy takarítás után „friss ruhát tegyenek fel a házba, ahova kell". 144