Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Sóvágó Mihály: Emlékezés a Keleti temető madaraira

közel mentünk, a kotló anyamadár levágódott a fáról, és ott vergődött a fűben, mintha beteg lenne, és közben folyton odább-odább vonszolta magát, hogy minél távolabbra elcsaljon. De mi ilyenkor az ellenkező irányba siettünk el, hogy ne nyugtalanítsuk. Mikor a galamb észrevette, hogy elmúlt a veszély, könnyedén szárnyra kapott, és visszatért tojásaira. A madárszülőknek ez a szokása, hogy betegnek tettetve magukat próbálják elvonni a figyelmet ivadékaikról, nagyon sok fajnál ki van fejlődve, még az óriás afrikai struccnál is. Áprilisban tért vissza a temető két legkedvesebb lakója: a vadgerle és a sárgarigó. A vadgerle a galambnál karcsúbb, kisebb, akkor még egész határunkon költött. Erdőn, a tanyák és a város kiskertjeiben, temetőkben, parkokban, a vízfolyások melletti füzesekben. Gyöngyöző turbékolása hajnalban betöltötte a környéket. Bár ő nem énekesmadár, mégis az ő — kissé szomorú, panaszos — szava a legszebb madárhangok közé tartozik. Hallhattuk ettől kezdve egész tavaszon, egész nyáron. Szeptember végén költözött délre, az utolsó hetekben népes csapatokba verődött, a tarlókat járta, meghízott a sok elhullott magon. A háború vége felé betelepült tolakodó balkáni gerle ezt az őshonos kedves madarunkat elmarta, kiszorította a városból. A sárgarigó is általánosan ismert. Az öreg hím aranysárga testű, fekete szárnyú, gyönyörű madár. Erős, dallamos füttye messziről jelzi tartózkodási helyét. Kérdő árnyalatot vesz ki belőle a nép, azért mondják, hogy a rigó azt kérdi: „Kell-e dió, fiú?" A sárgarigók nagyon jól érezték magukat a temetőben, még az augusztust is végigfütyörészték. Szeptember elején útra keltek. Május még mindig tudott újat hozni. Vannak későn érkező fajok. Az akkor még igen gyakori szürke légykapó ekkor árasztotta el a határt. A fák száraz ágán üldögélt, és onnan repült rovarzsákmánya után ez a sokat csettegető kis szürke madár. Szürke volt, de sokkal nagyobb és alul keresztsávolyokkal díszített a karvalyposzáta is. Itt csak átvonult. Az erdőn ismertük fészkeit, gyűrűztük fiókáit. A kis őrgébics a csürhelegelő és a keletre eső szántók felől látogatott be. Igazi élőhelye a legelőket és szántókat szegélyező fasorokban, a tanyakertekben, főleg azok eperfáin volt. Egyszerűbb tollú, mint a tövisszúró; szürke fejű, szürke hátú, fehérrel mintázott fekete szárnyú, fehéres rózsaszín hasú. Szemén, homlokán át fekete sáv húzódott. Hasznos rovarpusztítója a mezőgazdaságnak. Kár, hogy olyan rövid ideig tartózkodott nálunk. Május elején jött, felnevelte fiókáit, és augusztus végén már el is vándorolt. Mindössze négy hónapot töltött hazánkban a tizenkettőből. Tényleg a mi madarunk az ilyen? Nem lenne-e helyesebb őt nyári vendégnek nevezni? Néha már április végén, de többnyire csak májusban jött meg egy sajátos szokásokkal bíró faj : a kerti geze. Zöld hátú, sárga hasú, verébnagyságú, de vékony csörű madár, a nádiposzáták rokona. Énekébe beleszőtte a legkülönfélébb madarak hangjait: a füstifecske vészjelét, a gébicsek csettegését, a sárgarigó füttyét, a házi veréb csiripelését, a nádirigó karicsálását, a hantmadár egyszerű nótáját, a tengelic pityegését, a széncinege sípolását, a fülemüle hívogatóját, a mezei veréb csevegését. S mindezt órákon keresztül mondta, be nem állt a szája. Közben ott ült ugyanaz:on a fán. Más madár végigpásztázza táplálékot keresve a fák tucatját, sőt százait is, ez pedig képes volt az egész napját egyugyanazon a sűrű lombú fán eltölteni. Lappantyú is került elém májusban, több alkalommal is. Ezt a rigó nagyságú, harasztbarna, sötéten sávolyozott tollú madarat sok babona övezte, elsősorban azt fogták rá, hogy megszopja a kecskék tejét. Ez a hiedelem természetesen a mesék világába tartozik. A lappantyú éjszaka mozog és vadászik repülő rovarokra, ehhez idomult óriási szeme, a csőre mögötti erős sörték, amik segítik a rovarokat a széles szájához terelni. Nappal alszik, de nem keresztben ül az ágon, mint minden más madár, hanem hosszában hasal rajta, hogy ne lehessen észrevenni. 14