Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Sóvágó Mihály: Emlékezés a Keleti temető madaraira

Ez a fura szerzet vágódott fel előlem, mikor fényes nappal keresztülmentem egy nagyon sűrű bokroson. De nyomban le is szállt egy sírkő tetejére. Lelapulva figyelt, csillogott a nagy fekete szeme, olyan közel volt, hogy minden szál tollát tisztán láthattam. De sajnos, nem sokáig. Egy sárgarigó hím is felfedezte, és talán bagolynak képzelte, mert gyorsan odasuhant, rátámadt és elzavarta. Hallottam máskor a temetőben a hangját is, ez olyan recsegésszerű, mintha egy törött faágat csavargatna a szél. Még annyit róla, hogy a hím szárnyain és farkán két-két nagy fehér folt van, mint valami helyzetjelző lámpa, a sötétben való közlekedésnél segít a párjának. Este kuvik is sírt a temetőben. Ez a tengericső nagyságú kis bagoly egész életét a pockok és egerek pusztításának szentelte, mégis ráfogták, hogy halálmadár, megjósolja az emberi élet végét. Ez is mese. A kuvik is éjszaka vadászik, mint a többi bagoly, és ez az életmód már elég ahhoz, hogy az ember gyanúba vegye. A fehér hasú, fehér farktövű kis molnárfecskék májusban gyakran vadászgattak a nyílt részeken. A nálunk élő pintyfélék legnagyobbja: a buksi fejű, vaskos csőrű, rövid farkú meggyvágó is előkerült. Ez eléggé rejtett életet élt, szeretett a fák koronájában tartózkodni, ha azonban vizet látott, nyomban lejött a földre inni és fürdeni. Egy alkalommal találkoztam szalakótával. A szalakóta szép hamukék tollú, gesztenyevörös hátú, fekete szárnyevezőjű, csóka nagyságú madár. Az erdőben, öreg tölgyek odvaiban több pár fészkelt. Tévedtek ide olyan fajok is, amiknek semmi keresnivalójuk nem volt itten. Egy bakcsó tollászkodott egy vastag, kettős juharfán. Közeledésemre elszállt, később ugyanoda visszajött. Folyóparti erdőkben, nádas mocsarak füzein szokott fészkelni. Egész élete a vízhez köti. Mit kereshetett itt? Nyilván pihent. A csak nádasokban élő és fészkelő nádirigó karicsálását is többször hallottam, magát a rigót is láttam a száraz bokrosban. Ez is csak vándorlásában megkésett, elfáradt, pihenésre vágyó példány lehetett. Sok májusi hajnalt és reggelt töltöttem ezen a békés helyen a negyvenes évek elején, amikor vizsgáimra tanulgattam. Különösen emlékezetes számomra 1940. május 11-e. Akkor a hosszan tartó nagy tél miatt megkésett az egész madárvonulás. Az 1940-es nagy télre mindnyájan, akik átéltük, dideregve gondolunk vissza. 1939-ben december 21-én jött erős fagy és száraz hideg, hó végén —16 fok volt éjszaka és —10 napközben. 1940. január 1-je hozta meg a havat, de a hőmérséklet fagypont alatt maradt. 10-én délután —24 fokot mértünk. Újabb hó esett, 11-én —25 fokra lehűlt. Majd egy hétre kiengedett a zord hideg. 18-án —16 fokot mértünk, és akkor négy napon át sűrűn havazott. Sík helyeken is ötvencentis hó feküdt. Január utolsó hetében megenyhült, fagypont felé emelkedett a hőmérséklet, és erősen olvadt. Azt képzeltük, vége lesz a télnek. De február 10-től kezdve újra erős havazások jöttek, hófúvás, 16-án megint —25 fokos hideg. Csak február 25-e körül kezdett olvadni, és ez néhány hideg márciusi naptól eltekintve folyamatosan folytatódott. De olyan óriási tömegű hó hullott az első két hónapban, hogy március 23án is a földek felét még hó borította, a másik felét víz. Még március 30-án is vastag hó feküdt az árkokban és az árnyékos helyeken. Áprilisban még egy hideghullám jött, 8-án havazott, és éjszakánként fagyott. Április 15-re virradó éjjelen is erős fagy volt, és reggel vastag dér borította a háztetőket. Csak április 17-étől kezdve lehetett tavaszról beszélni. Az időjárás megenyhültével seregestül jöttek és zsúfolódtak össze a határ pihenésre alkalmas helyein a költöző fajok. „Hihetetlenül sok" (akkori naplóm szavai szerint) gyűlt össze a Keleti temetőben. Május 11-én kiáltozott a kakukk, gerlék turbékoltak, sárgarigók fütyörésztek. A fák tetején, a száraz ágakon szürke légykapók, kormos légykapók röppentek fel. Vörös vércse nyikorgott, szarkák csörögtek. Kis őrgébics szállt fel az árok közeléből, tövis15