Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház rövid építéstörténete
Megállapíthatjuk, hogy a Jenovai János által épített első kerületi ház csak a legszükségesebb igényeket elégítette ki, nevezetesen a foglyok őrzését, a börtönőrök helyiségeit, illetve a számukra szükséges konyhát, éléskamrát. A kerületi adminisztráció szempontjából a legfontosabb a levéltár helyisége volt, s valószínűen itt tarthatták a kerületi közgyűléseket is, amennyiben azt Böszörménybe hívták össze. A Hajdúkerület egyre sokasodó adminisztrációjának azonban nem volt helye, mint ahogyan nem volt szálláshelye a kerületi közgyűlésre érkező városi deputációknak sem. Mindez hamarosan felvetette a már meglévő székház bővítésének a gondolatát, amely hovatovább egyre inkább égető gond lett. Annak ellenére, hogy ez a városoktól nyilvánvaló anyagi áldozatokat követelt, a bővítést sokáig halogatni nem lehetett. A patriarkális közigazgatás kora ugyanis lejáróban volt, s egyre inkább lehetetlenné vált a Hajdúkerület ügyeit a régi módon intézni. Ehhez azonban — többek között — megfelelő hivatali helyiségek is kellettek. A Hajdúkerület székházának a bővítése éppen ezért már az 1780-as évek legelején felvetődött, amelynek egyik fő szorgalmazója a királyi biztos — Sztáray Mihály — volt. 18 A királyi biztos a Hajdúkerületben tulajdonképpen a közvetlen állami felügyeletet látta el, pótolván mintegy az itt hiányzó főispáni intézményt. A Hajdúkerület főkapitányi tisztsége ugyanis számos archaikus vonást mutatott, egyszerre egyesítve magában a vármegyék alispáni és főispáni funkcióját, ugyanis egyszerre volt választott és a király által megerősített tisztség. Sztáray Mihály királyi biztos jó okból sürgethette a szilárd hajdúkerületi adminisztráció kiépítését, amelynek a megfelelő kerületi székház elengedhetetlen feltétele volt. Sztáray már 1781 márciusában szorgalmazta a tervek elkészítését, azt írván a Hajdúkerület tisztikarának, hogy azt a közjó javára való tekintettel jól indokolják meg (motivis necessitatis ... cum comoditate Boni Publici"). 2 0 Mindenesetre 1781-ben a székház bővítése tervének már el kellett készülnie, mert a Hajdúkerület közgyűlése már a kivetendő terhek szétosztásáról intézkedett. 2 1 Sajnos minderről közelebbit mondani nem tudunk, csak joggal gyaníthatjuk, hogy már ekkor is Rachhauer József debreceni építőmesterrel állhattak kapcsolatban, aki a későbbről ismert tervet is készítette, s aki a tényleges bővítést 1803-ban el is kezdte. A Hajdúkerület székházának bővítése azonban ekkor váratlan akadályba ütközött, amelynek okát döntően II. József (1780—1790) belpolitikai intézkedéseiben kell keresnünk. Közigazgatási reformjai során ugyanis megszüntette a Hajdúkerület önállóságát, s azt Szabolcs megyéhez csatolta. Ekkor a kerületi levéltárat is átszállították Nagykálióba, Szabolcs megye székhelyére. Mindez természetesen feleslegessé tette magának a hajdúkerületi székháznak a kibővítését is. II. József halálakor visszavonta többek között közigazgatási reformjait is, így a Hajdúkerület önállósága visszaállt. Az öröm a hajdúvárosokban osztatlan volt, a Hajdúkerület székhelyén, Hajdúböszörményben például ágyúk és puskák ropogása közepette ökörsütést rendeztek, ingyenes bor osztogatásával párosítva. 2 2 Ebben a légkörben érthető, hogy szinte azonnal napirendre került a székház bővítésének ügye is. A Hajdúkerület főkapitánya — Jablonczay Petes János — 1791. ápr. 30-án kelt körlevelében a hajdúvárosokat a székház 18 Uo. H.-ker. közgy. ir. F. 14. No. 178. 1781. 19 Ezzel kapcsolatban általában Nyakas Miklós: Sillye Gábor, a szabadságharc kormánybiztosa, a Hajdúkerület utolsó főkapitánya. Hajdúböszörmény, 1980. és Uő: Hajdú vármegye létrejötte. (Hajdúböszörmény, 1983.) 20 HBML H.-ker. közgy. ir. F. 14. No. 178. 1781. 21 Uo. IV. A. 502. a. H.-ker. jkv. 255. 35. 22 Rácz István: A Hajdúkerület 1790. évi követi utasítása. In: A debreceni Déri Múzeum évkönyve (Módy György és Orosz István közreműk. szerk. Dankó Imre, Debrecen, 1971.) 226. 120
