Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház rövid építéstörténete

Nyakas Miklós A hajdúkerületi székház rövid építéstörténete Hajdúböszörmény műemléki szempontból legjelentősebb középülete — a Bocskai téri református templomot és a zeleméri romtemplomot leszámítva — a Hajdúkerület egykori székháza, amely impozáns épülettömbjével meghatározó módon formálja a város arculatát, mindenekelőtt az Alföld egyik legharmonikusabb terét, a Bocskai teret. A műemlékekben szegénynek számító Hajdú-Bihar megyében az épület különösen kiemelkedő jelentőségű, lévén ugyanis az a megye legrégibb középülete) A kerületi székház, amelyben jelenleg a Hajdúsági Múzeum, a bíróság, a telekkönyv, a közjegyzői hivatal és egy presszó foglal helyet, az utóbbi tíz évben komoly veszélybe került. Valószínű, hogy a városban általánosan tapasztalható talajvízszint-emelkedés következtében keletkeztek azok a statikai problémák, amelyek miatt előbb a Hajdúsági Múzeum kiállításainak egy részét, majd pedig 1986 őszén az egészét a nagyközönség elől le kellett zárni, s szükségessé vált az épület feldúcolása is. Sajnos, nem egyedi eset ez Hajdúböszörményben. Mindez napirendre tűzte az épület felújításának és műemléki helyreállításának a kérdését. A tervezés munkálatait azonban csak az épület történetének alapos felderítésével párhuzamosan lehet megoldani, s ez késztette arra e sorok íróját, hogy ezt a munkát elvégezze. Az épület történetének felderítése döntően levéltári források alapján történt, amelynek megállapításain egy esetleges falkutatás még módosíthat, alapvetően új eredményekre azonban nem számíthatunk. E munkálat rendkívül fontosnak bizonyult, mert kiderült, hogy az eddigi szakirodalomban szereplő adatok vagy hibásak, vagy pedig semmire sem használható általánosításokat tartalmaznak.

2 Az elvégzett építészettörténeti kutatás eredményeként egy sor alapvető kérdés tisztázódott, s túlzás nélkül állítható, hogy megszületett az épület első, hiteles műemléki dokumentációja, amely a kerületi székház műemléki értékét is nagyban emeli. A magyar feudális közigazgatás egyik sajátossága, hogy a törvényhatóságok — tehát a vármegyék és a szabad kerületek — sokáig nem rendelkeztek állandó központtal, éppen ezért vármegyei székház, kerületi székház építésére viszonylag későn került sor. A Hajdúkerületnél sokkal nagyobb Szabolcs megye is csak a XVIII. században építtetett magának állandó székhelyet Nagykálióban, s addig a megyei közgyűléseket felváltva tartották a megye egyes településein, rendszerint az alispánnak alkalmas helyen.

3 Igaz, az idők folyamán egyre többször Kálióban, amely végül — 1876-ig — a megye székhelye is lett. A Hajdúkerület esetében ugyanez volt a helyzet! A városok gyakorlatilag sorrendben, 1 Nem számítva természetesen néhány egyházi és magánépületet. A hajdúkerületi székház legkorábbi része mindenesetre idősebb a debreceni Nagytemplomnál, a Református Kollégiumnál és a debreceni városházánál. 2 A XVII. századra tette például a kerületház építését Hajdú-Bihar műemlékei, irodalmi emlékhelyei, népművészete (szerk. Szőllősi Gyula) H. é. n. (Db. 1972.) 130. Hibás adatokat tartalmaz az épület falán elhelyezett tábla is. 3 Vö. Koroknay Gyula: A nagykállói régi megyeháza. A nagykállói járás múltja és jelene. (Szerk. Csepelyi Tamás, Orosz Gézáné, Ratkó József, Szűcs Imre, Nagykálló, 1970.) 111