Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház rövid építéstörténete

felváltva adtak otthont a kerületi közgyűléseknek, nagyon gyakran a főkapitány városában, sőt egy ízben — nem tudni, miért — Debrecenben is.

4 Ennek ellenére már egészen korán — 1699-ben — határozatot hoztak arról, hogy a kerületi közgyűléseket Böszörményben mint központi fekvésű helyen tartják. Ezt a határozatot 1705-ben úgy módosították, hogy a főkapitány a „Gyűlést mindenkor Böszörményben, mint köz hellyen terminállya, ha mikor elég idejű s uttya alkalmatos vagyon, más helyekre is kiviheti." 1774-ben pedig az a határozat született, hogy a kerületi közgyűléseket sorrendben az egyes városokban kell tartani (generales oppidorum congregationes in omnibus oppidis celebrentur).

5 Ennek ellenére változatlanul megfigyelhettük azt a jelenséget, hogy a gyűléseket gyakrabban tartották azokban a városokban, ahol a Hajdúkerület főkapitánya lakott, így például a XVIII. század folyamán nagyon sok esetben Szoboszlón, amely város egymás után négy főkapitányt is adott. A hajdúkerületi székház építésének kezdete tulajdonképpen egy igazságszolgáltatási reformhoz fűződik. Mária Terézia 1757-ben az egyes hajdúvárosokat ismételten és kifejezetten eltiltotta a jus gladii (halálbüntetés) gyakorlatától, és azt a Hajdúkerületre ruházta. Ebből adódott, hogy a kerületnek a pallosjog birtokában valamely városban börtönt kellett építtetni, ahová a bűnösöket bekísértethették, s biztonságban fogva tarthatták.

6 A Hajdúkerület közgyűlése közvetlenül Mária Terézia fenti rendelkezése után intézkedett a kerületi börtön megépítéséről, amelyről 1757. ápr. 14-én hoztak határozatot a Hadházon tartott generalis congregatióban. Ekkor döntöttek úgy, hogy „Böszörmény városa légyen az a közönséges helly, ... hovais minden névvel nevezendő malefactorok ennek utánna küldettessenek és vitessenek". Ennek okaként Böszörmény központi fekvését említik. Megszabták a börtönőrök számát is!

7 Az elképzelés szerint a kerületi börtön épülete rendkívül egyszerű lett volna, kívül-belül hasogatott fából szándékoztak elkészíttetni, középen kőből kirakva. E technika tulajdonképpen a vert falú házakat juttatja eszünkbe, tehát olyan eljárás alkalmazását, amelynek az Alföldön általában, így a hajdúvárosokban is nagy hagyományai voltak, többek között az ún. hajdúpalánkok építésénél. A kőanyag alkalmazására a foglyok biztonságos őrizete miatt lett volna szükség. Megvalósult-e ez az épület? Pontosan nem tudjuk ugyan, de valószínűleg nem. Könynyen lehetséges azonban, hogy a későbbi hajdúkerületi székház telkének magját már ekkor kijelölhették. 1762. március 17-én — ugyancsak Hadházon — újabb közgyűlési határozat született egy állandó kerületi börtön építésére (pro conservatione Malefactorum in Gremio Oppidorum . .. extructos esset ,.."). Úgy döntöttek, hogy a börtön építésének költségeit az egyes városok a kerületi házipénztárba fizessék be, s az építőanyagok (pro caemendis vero calcibus et alii materialibus) beszerzésére két embert jelöltek ki, Oláh Jánost Böszörményből és Hadházi Mihályt Hadházról.

8 Ez év március 31-én megkötötték a szerződést Jenovai (vagy Genovai) János kőművesmesterrel, aki Debrecenben lakott (talán olasz származású volt?), s ahol a korabeli adatok már az 1750-es években megemlékeztek tevékenységéről.

9 Ez a szerződés rendkívül fontos 4 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban HBML) IV. A. 502. A. 1. H.-ker. jkv. 2. 154. 1719 jún. 20. 5 Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája. In: A Hajdúsági Múzeum évkönyve III. (szerk. Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1977.) 47. és 56. 6 Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete. 1606—1871. In: A Hajdúsági Múzeum évkönyve. V. (Szerk. Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1983.) 99. 7 HBML IV. A. 502. A. H.-ker. jkv. 1757. ápr. 14. 8 Uo. 3. 145. 4. 1762. márc. 17. 9 Vö. pl. Sápi Lajos: Névtelen debreceni építők. A debreceni Déri Múzeum évkönyve. 1980. (Módy György és Kurucz Albert közreműk. szerk. Dankó Imre, Debrecen, 1982.) 215. és Benkö Ferenc: Debrecen város nyomdája és patikája. Nyomdatörténeti és nyomdászéletmód-kutatási tanulmányok. (Szerk. Tóth Béla és Dankó Imre, Debrecen, 1986.) 381.