Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából
A városi tanács tekintélyének súlyos megsértése is okot adott a perfelvételi tárgyaláson történő letartóztatásra. Kis Rebeka nemes személyt 1780. május 22-én a város jegyzője lopás miatt felhívatta a tanácshoz. A jegyzőkönyv szerint a kihallgatás így zajlott le: „Hány esztendős vagy? Mit kérdi kend azt, 100 esztendős vagyok. Micsoda valláson vagy? Azon a valláson amin kend. Hová való vagy? A tavalyi helyre. Miért hívattál ide? Most sem azért jöttem, hogy a Tanács hívott, hanem csak azért, hogy azt akarom megkérdezni, miért kerestetnek annyira. Te csak így beszélsz a nemes Tanács előtt amint akarod, csak játszol ugye? Igen biz én. Kitől loptad az ökröt? Kendtől loptam." A jegyző most már figyelmeztette az asszonyt, hogy amit mond, beírja a jegyzőkönyvbe. Kis Rebeka ettől sem ijedt meg, s így felelt: ,,Nem bánom én, ha írják is, írja Kend Nótárius Uram, no akárkitől loptam, mit kérdi kend azt, elég már ha megmondottam, hogy loptam." A kerületi ügyész nem lopás, hanem a hatóság kicsúfolása miatt emelt vádat, és a perfelvételi tárgyaláson megjelent nemesasszonyt a jegyző előtt tanúsított feltűnően tiszteletlen magatartása miatt a törvényszék letartóztatta. 9 4 A büntetőügyek döntő többségében a nemes az eljárás jogerős befejezéséig szabadlábon maradt. A törvényszék az ítélet kihirdetésekor a hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetéssel sújtottak letartóztatását sem rendelte el, és a fellebbezést „szabad állapotban hagyás mellett" engedte meg, 9 5 még akkor is, ha a tisztiügyész az alperes befogását indítványozta azon az alapon, hogy lakóházán kívül egyéb vagyona nincs. 9 6 A XIX. század elejétől kezdve az elszegényedett nemesek között akadtak olyanok is, akik a büntetőeljárásban önként lemondtak nemesi kiváltságaikról, és nemcsak az írásbeli idézés mellőzését, hanem még azt is kérték, hogy a rájuk kiszabandó vagy már kiszabott szabadságvesztés-büntetést a törvényszék változtassa át testi büntetésre. Pl. káromkodás miatt három hónapi rabságra ítélt nemes Porkoláb Mihály írásban kérte a rabságnak pálcaütésekre átváltoztatását, mert a szabadságvesztés-büntetés ideje alatt nem tudna gondoskodni családja eltartásáról. 9 7 Nemes Kéki Demetert emberölés miatt kétesztendei rabsággal büntette a törvényszék, és az ítéletben rendelkezett az átváltoztatás iránt: „Amennyiben instantiaja szerint maga nemesi praerogativáj át ól eláll ván a hosszabb rabságot pálcabeli büntetéssel felváltani kívánná, minden félesztendőben 50-50, így 2 év alatt összesen 200 pálca ütésre köteleztetik." 9* Az ilyen kérelmeknek az ellenkezőjére is van nem egy példa, mivel előfordult, hogy az alperes csak az ítélet jogerőre emelkedése után igazolta nemességét, és kérte a közgyűléstől a reá kiszabott testi büntetés szabadságvesztésre átváltoztatását. Pl. Kálmán Ferencet a törvényszék emberölés miatt kétévi rabságra és negyedévenként 25, összesen 200 pálcaütésre ítélte. Az ítéletet a királyi tábla helybenhagyta. Amikor az elítélt nemesi levelének bemutatására sor került, a büntetésből még másfél évi rabság és 150 pálcaütés volt hátra. A közgyűlés úgy rendelkezett, hogy „a 150 botokat tevő testi fenyíték ugyanannyi számú napokkal meghosszabbított fogsággal cseréltetik fel"." Egy évtizeddel később már nem a közgyűlés döntött a testi büntetések átváltoztatása kérdésében. A tisztiügyészi hivatalnak a büntetések végrehajtására vonatkozó jelentéséből derült ki, hogy Pap István dorogi lakos hajdúnemes, ezért nem hajtották végre a törvényszék által reá kiszabott pálcabüntetést. A közgyűlés az uralkodóhoz fordult, és kérte az ítélet olyként megváltoztatását, hogy Pap István pálca helyett 94 Uo. B.-ügyek. 1780. Fasc. CC. N° 12. 95 Uo. 1837. Fasc. 4. N. N° 7., 1839. Fasc. 4. P. N° 116. és 1842. Fasc. 4. S. N° 115. 96 Uo. 1841. Fasc. 4. R. N° 13. 97 Uo. 1806. Fasc. FFF. N° 7. 98 Uo. 1809. Fasc. KKK. N° 4. 99 Uo. 1834. Fasc. 4. K. N° 11. B.-ügyek jkv. IV. A. 505/d. 3. k. 1836. márc. 2. N° 37. 104
