Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából
fogságot tartozzék kiállani. A helytartótanács egy év múlva értesítette a kerületet, hogy „Legfelsőbb helyen" a 25 pálcabüntetést 25 napi fogságra változtatták. 10 0 A nemesi kiváltságokat nemtelen személyek is igyekeztek a maguk javára kihasználni. Nemegyszer előfordult, hogy „nemesi álorca alatt" panaszt tettek a királyi biztosnál a kerület vagy valamelyik hajdúváros magisztrátusának nemcsak közigazgatási intézkedése, hanem büntetőügyben hozott ítélete ellen is. Az ilyen panaszok kapcsán a kerületi közgyűlés azt sérelmezte, hogy a királyi biztos a hozzáfordulók „nemesi praerogativájoknak legkisebb próbája (igazolása) nélkül" a bejelentéseket valónak fogadta el, és a kerület törvényes jogait megszorító rendelkezéseket adott ki. Az ilyen beavatkozások ellen a közgyűlés egyfelől úgy védekezett, hogy a panaszos ellen a királyi biztos félrevezetése miatt elrendelte a büntetőeljárás megindítását, másfelől pedig a helytartótanácstól kérte, hogy a királyi biztost tiltsa el a „Kerület törvényes jussainak és polgári alkotmányából folyó hatalmának akármi tekintetben leendő megháborításától" . 10 1 De nemcsak közrendűek „nemesi álorca alatt", hanem a törvényben biztosított perorvoslat bejelentése helyett a nemesek is küldözgették panaszaikat a királyi biztoshoz a kerületi törvényszék ítéletei ellen. A törvényszék nem kereste az összeütközést a királyi biztossal, s a beavatkozásnak inkább helyt adott, hogy ezzel elejét vegye az esetleges további huzavonának. Pl. nemes Kiss Bálint 22 éves szoboszlói lakos az 1821. március 12-re Böszörménybe kitűzött pcrfelvéieli tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A törvényszék távollétében több rendbeli vérengzéséért (testi sértés), a bírói hatalom megvetéséért és Rátz Mihályon véghezvitt mutilatióért (megcsonkítás) egyévi fogságra, a megcsonkításért 40 Ft sérelemdíj és 22 Ft 30 kr orvosi költség megfizetésére kötelezte. Amikor az ítéletről Kiss Bálint tudomást szerzett, fellebbezés helyett panaszt tett a törvényszék ellen a királyi biztosnál, aki megállapította, hogy Kiss az utak roszszasága miatt nem tudott megjelenni a törvényszék előtt, és olyanért is megbüntették, ami a vádlevélben nem szerepelt, ezért a pert „relexaltatni" (újra felvenni) ajánlotta, s az új eljárás eredményéről tudósítást kért. A törvényszék ennek az „ajánlásnak" az alapján 1821. szeptember 24-re megidézte Kisst, de az nem jelent meg. A következő ülésszakra — 1821. december 14-re — kitűzött határnapon megjelent ugyan, de védelmét csak részben adta elő. 1822. március 4-én közbenszóló ítélettel kötelezték, hogy a jövő sedriára minden mentségét adja elő. Mivel ennek nem tett eleget, 1822. június 4-én újból felszólították védelmének előterjesztésére, aminek végre 1822. szeptember 2-án eleget tett. A tisztiügyész álláspontja szerint az új eljárás során a tényállás nem változott, ezért az 1821. március 12-én hozott ítéletet „a maga erejében meghagyni" indítványozta. A törvényszék azonban arra hivatkozással, hogy Rátz Mihály a sérülés „terhes következéseiből már jobbára kiépült", az egyévi fogságot félesztendőre, a 40 Ft sérelmi díjat pedig 20 Ft-ra „reducalta", s csak a gyógyköltséget hagyta meg eredeti összegében. 10 2 A nemesekre vonatkozó büntetőeljárás-jogi gyakorlat megreformálásának igénye első ízben 1838-ban merült fel. A törvényszék december 3-i ülésén „vitatás alá került", hogy mivel a nemesek elleni fenyítőkereset benyújtása a tisztiügyészi hivatal kötelessége, ezért a kereset közgyűlés által történő elrendelése egyrészről az eljárást hátráltatja, másrészről felesleges is. A jegyzőkönyv a vitát nem ismerteti, csupán azt jegyezték be, hogy a törvényszék tagjainak véleménye megoszlott, s ezek „egyesítése végett" a kérdés közgyűlés elé terjesztését határozták el, ott azonban az eddigi gyakorlat folytatása mellett foglaltak állást. 10 3 A rendi álláshoz igazodó eljárásjogi gyakorlat visszássága különösen akkor vált élesen 100 Uo. B.-ügyek. 1846. Fasc. 4. Y. N° 167. és Ker. közgy. jkv. IY. A. 502/a. 34. k. 1847. dec. 20. N° 2235. 101 Uo. B.-ügyek. 1814. Fasc. PPP. N° 17. és B.-ügyek jkv. IV. A. 505/d. 2. k. 1814. márc. 8. N° 20. 102 Uo. B.-ügyek. 1822. Fasc. ZZZ. N° 36. 103 Uo. B.-ügyek jkv. IV. A. 505/d. 3. k. 1838. dec. 3. N° 3. 105
