Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából
az alperestől, ragaszkodik-e a törvényes idézéshez. Ha ettől elállott, az ügyet érdemben tárgyalták, ellenkező esetben elrendelték a következő ülésszak valamelyik napjára írásban történő idézését. Az érdemi ítéletben aztán a törvényszék rendszerint megrótta a nyomozást végző városi kiküldötteket, amiért nem tettek eleget annak a rendelkezésnek, hogy „a vizsgálat alkalmával a személyek minden tulajdonságai híven feljegyeztessenek", s e mulasztásukkal a tárgyalás rendjét megzavarták. 7 5 A most idézett megrovás a „személyek", tehát nemcsak a gyanúsított, hanem a nyomozás során bármilyen minőségben kihallgatottak „tulajdonságai", vagyis rendi állásának feljegyzésére hívta fel a tanácsok figyelmét. Ennek azért volt jelentősége, mert a törvényszék elé nemes személyt tanúként is csak írásban lehetett megidézni. A városok azonban a törvényszék többszöri figyelmeztetése ellenére sem mindig tartották be az utasítást. így pl. 1845-ben a tanúk meghiteltetése alkalmával állapította meg a törvényszék, hogy az ügyészi hivatal négy dorogi nemesnek „egyszerűen" a törvényszék elé állítását rendelte el, mert a nyomozati iratokban nevük mellett nemesi jogállásuk nem volt feltüntetve. „A kellemetlenségek eltávolítása okáért" ismételten elrendelték: valamennyi város adja utasításba mind a jegyzőknek, mind a nyomozást végző kiküldötteknek, hogy ha a kihallgatott személy nemes, ezt neve mellett mindenkor világosan jegyezzék be. 7 6 A nemesek a büntetőeljárás jogerős befejezéséig általában szabadlábon voltak, ezért gyakran előfordult, hogy a perfelvételi tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg. Az eljárás menete aszerint alakult, hogy az alperes megjelent-e, vagy nem. A megjelent alperes védelmére „közönséges ügyvédet" vallhatott, ami azt jelentette, hogy saját költségén ügyvédet bízott meg, vagy védelmét tiszti ügyészre bízta, tehát ingyenes védő kirendelését kérte. Ez igen sűrűn és rendszerint akkor esett meg, ha a nemes vagyontalansága miatt nem tudott ügyvédet fogadni. Előfordult, hogy a nemes az idézés kézhezvétele után nyomban megjelent a fő- vagy alkapitánynál, és bejelentette megbízott védőjének nevét. Ha aztán a perfelvételi tárgyaláson nem jelent meg, a fő- vagy alkapitány tájékoztatta a törvényszéket az előtte történt ügyvédvallásról, és ezt a büntetőügyek tárgyalásáról vezetett jegyzőkönyvbe bejegyezték. 7 7 Ha az idézés kézbesítése és a perfelvételi tárgyalás határnapja között olyan rövid volt az idő, hogy a megidézett nem tudott védelmére kellőképpen felkészülni, erre tekintettel kérhette a tárgyalás elhalasztását. így pl. nemes Magyar Bálint és nemes Borbély Bálint ellen indított ügyben a törvényszék az 1774. szeptember 16-i perfelvételen közbenszóló ítélettel úgy határozott, hogy mivel „a citált felek azzal mentik magukat, hogy a terminus előtt kevés napokkal (az iratok szerint szeptember 9-én) esett tudtukra a dolog és magokat el nem készíthették, hogy pedig panaszolkodásra való okok ne legyen, ezen dolognak folyamattya a Ns Városok közelebb tartandó gyűlésére halasztatik", 7 8 Az is előfordult, hogy a perfelvételen megjelent alperes ügyvédet vallott, de bejelentette, hogy mentségére még további nyomozást tart szükségesnek, ám a lakóhelye szerint illetékes tanácsbeliekhez nincs bizalma, ezért kerületi tisztek kirendelését kérte. A törvényszék a kérelemnek helyt adott. 7 9 A törvénytisztelő nemesek, ha a perfelvételi vagy azt követő tárgyaláson nem tudtak megjelenni, távolmaradásukat az ok megjelölésével írásban kimentették. Ha betegségükre hivatkoztak, ezt orvosi bizonyítvánnyal kellett igazolniuk. Pl. Szelemi Mihály volt tanácsnok a nánási hadnagyhoz írt levelében bejelentette, hogy a kitűzött határnapon nem tud megjelenni, mert meghűlt, s a torka feldagadt. A hadnagy a tárgyaláson bemutatta a levelet, de a törvényszék a bejelentést nem vette tudomásul, hanem Szelemit írásban felszólította, 75 Uo. 1838. Fasc. 4. O. N° 44. 76 Uo. B.-ügyek jkv. IV. A. 505/d. 4. k. 1845. márc. 3. N° 8. 77 Uo. 1844. márc. 11. N° 3. 78 Uo. B.-ügyek. 1774. Fasc. Y. N° 16. 79 Uo. B.-ügyek jkv. IV. A. 505/d. 1. k. 1811. Szt. Iván-hó 10. N° 12—13. 101
