Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából
telezte az idézett törvény 4. §-a a bíróság tagjait, hogy naplementéig — vagy ahogyan a Hajdúkerület törvényszékének ítéleteiben olvasható: gyertyagyújtásig — együtt maradjanak. Megtörtént azonban, hogy a háromnapos ülésszak első napjára idézett nemes megjelenésére a harmadik napi gyertyagyújtásig várt a törvényszék, és a vallomásuk hitelesítése végett előállított tanúkat csak akkor bocsátotta haza, amikor már nyilvánvaló volt, hogy az alperes nem jelent meg. 6 8 Az idézést a keresetlevéllel együtt az alperes lakóhelyének magisztrátusához küldték ki. Az iratokat a városi szolga kézbesítette az alperesnek, és ennek megtörténtéről a tanács jelentést tett a kerületnek. A XIX. század elejétől a kiváltságos jogállással összeegyeztethetetlennek tartották, hogy az idézést városi szolga kézbesítse, ezért akármelyik hajdúvárosban lakott a nemes, a kerület írnoka jelent meg nála az idézés kézbesítése végett. Ennek következményeként a marasztaló ítéletben nemcsak az idézés díjának, hanem a kerületi írnok utazási költségeinek megfizetésére is kötelezték a nemest. 6 9 A XIX. század elején kialakult gyakorlat ellenére azonban még 1847-ben is előfordult, hogy az idézést városi szolga kézbesítette. A védő nyomban be is jegyezte a perjegyzőkönyvbe, hogy „a Kerületi Törvényszék elébe törvényesen városi szolga nem idézhet, hanem az elébe idézést törvényesen csupán írnok végezheti". Az ügyész viszont arra hivatkozott, hogy a tanácsok „hites belső szolgái" kézbesíthetik az idézést. A törvényszék a vitát úgy döntötte el, hogy a város szolgája a kerület határozata nyomán kézbesítette az idézést, „miután azonban ezen kerületi határozás a maga útján erejéből kivetkeztetett ... az idézés alá szállíttatik". Ez azt jelentette, hogy az idézés törvénytelen volt, s az újból kiadandó idézést a kerületi írnokkal kellett kézbesíttetni. 7 0 Ha a megidézett a kézbesítés megkísérlésekor nem volt otthon, az írnok a helyi tanács kiküldöttjének jelenlétében az idézést és a keresetlevelet a ház ajtajára szegezte, s ezzel megtörtént a szabályszerű idézés. 7 1 A bűncselekmény elkövetésén tetten ért s nyomban letartóztatott nemest az 1655:38. tc. értelmében a perfelvételi tárgyalásra a tömlöcből is írásban kellett megidézni, s a kézbesítést itt is a kerületi írnok végezte. 7 2 Az írásbeli idézéstől csak a nemes írásban előterjesztett kérelmére lehetett eltekinteni. Minthogy a bűnösnek talált nemest az érdemi ítéletben az idézés díjának és a kézbesítéssel kapcsolatos utazási költségek megfizetésére is kötelezték, a lemondás oka egyfelől a költségkímélés, másfelől pedig az eljárás gyorsítása volt. Az emberöléssel vádolt nemes Dombi Mihály a kerületi írnok előtt kelt iratában kijelentette: „nem kívánván a törvényes megidéztetést, tökéletesen megnyugszom abba, hogy említett perem tisztiügyvédi védelem mellett rövid úton végződjön be"P A lemondás lehetőségével általában a vagyontalan nemesek éltek, s ez sokszor az első fokú eljárás rendkívül gyors befejezésével járt. Az ugyancsak emberöléssel vádolt nemes Magyar Lajos 1840. augusztus 15-én követte el a bűncselekményt, s a törvényszék szeptember 10-én már meghozta az ítéletet. 7 4 Előfordult, hogy a nyomozás során készült jegyzőkönyvbe nem jegyezték be, hogy a gyanúsított nemes személy, a tisztiügyészi hivatal figyelmét pedig elkerülte, hogy nincs letartóztatásban. Ennek következtében a perfelvételi tárgyalásra nem írásban idézték, hanem előállíttatták, s csak a törvényszék előtt derült ki nemesi jogállása. Ilyen esetekben az ügyet nem utalták a közgyűlés elé a tiszti kereset elrendelése végett, hanem csak azt kérdezték meg 68 Uo. 1808. Fase. JJJ. N° 14. 69 Uo. 1842. Fasc. 4. S. N° 26. és 1843. Fasc. 4. T. N° 115. 70 Uo. B.-ügyek jkv. IV. A. 505/d. 4. k. 1847. dec. 13. N° 280. A vonatkozó iratokat 1. B.-ügyek 107. csomójának végén jelzet nélkül. 71 Uo. B.-ügyek. 1843. Fasc. 4. T. N° 59. 72 Uo. 1807. Fasc. HHH. N° 12. 73 Uo. 1839. Fasc. 4. P. N° 31. 74 Uo. 1840. Fasc. 4. Q. N° 106. 100
