Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából
Máró János nánási embert 1791-ben a porció- (adó-) fizetés megtagadása miatt tartóztatták le. Kihallgatásakor arra hivatkozott, hogy hajdúnemes: „Az én nemeslevelem eltévelyedett, még nem produealtam nemességemet, hanem az Egri Káptalanban találtam, hogy Máró igaz hajdúnemes." Bár őse — szintén János — az 1702-es összeírásban szerepel, a törvényszék ezt figyelmen kívül hagyta, és 80 pálcaütésre ítélte. 5 7 Hasonló eseteket a XIX. század elejéig még szép számmal lehetne felsorolni. A forrásokban nincs nyoma, hogy a nem vitásan hajdúnemesekkel szemben adott esetekben miért nem a nemesekre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazták. Egy 1846-ban készült iratból is csak annyi derül ki, hogy „az újabb idő gyakorlata szerint" a hajdú hazafiakat, vagyis a hajdúnemeseket nem ítélték pálcázásra. 5 8 Előfordult, hogy még az országos nemesi jogállást sem vették figyelembe. Ez történt 1778-ban, amikor Böszörményben Varga János volt városi hadnagy vezetésével szervezkedés indult új bíró választása érdekében. Március l-jén — vasárnap — a templomkertben ismertetni akarták a nép előtt a tanács elleni panaszokat, s amikor erről Sóvágó Péter hadnagy tudomást szerzett, a szervezkedésben részt vevő Harangozó Mihályt azonnal előállíttatta, vasra verette, és a tömlöcbe záratta. Harangozó mint „indubitatus" (kétségtelen) nemes ez ellen tiltakozott, de Sóvágó hadnagy letorkolta: „sz.. .rom a nemes leveledre, nem te vagy a bíró, én vagyok". A letartóztatás miatt a szervezkedés résztvevői még aznap írásban panaszt tettek Csanády Sámuel kerületi főkapitánynál. Arra hivatkoztak, hogy nemesember törvényes idézésének elmulasztása ellenkezik az ország törvényeivel, és egy bíró a maga „auctoritásából" (hatalmából) a nemest nem veretheti vasra, és nem vetheti tömlöcbe. Beavatkozott az ügybe Munkátsy János böszörményi görög katolikus parochus is, és a hadnagyhoz írt levelében kérte — az iratokból kitűnően református vallású — Harangozó Mihály „valóságos nemes ember" szabadon bocsátását. A főkapitány nem intézkedett, Munkátsy beavatkozásának sem volt eredménye, és a törvényszék Harangozót három hónapi tömlöc mellett még 50 pálcaütésre is ítélte. 5 9 Lopás miatt 1801-ben indított bűnügyben az egyik alperesnek, Tóth Istvánné Nagy Máriának az apja írásban jelentette be, hogy leánya „valóságos nemes", ha tehát bűnösnek találja a törvényszék, „ekképpen tractálja". A bejelentést a törvényszék nem vette figyelembe, és Nagy Máriát 40 korbácscsapásra ítélte. 6 0 A kerületi törvényszék csak az 1810-es évektől kezdve fordított nagyobb gondot az országos nemesekkel szembeni eljárásra, és nemcsak panasz alapján, hanem hivatalból is orvosolta a városi tisztek által a nyomozás során elkövetett szabálytalanságokat. Megállapításait rendszerint külön határozatba foglalta, s a jövőbeni miheztartás végett rendszerint mind a hat város tanácsának megküldte. A Hajdúkerület első főkapitányának leszármazottját, nemes Désány Jánost 1813-ban verekedés miatt a nánási hadnagy „nemesi praerogativájának nagy megsértésével elfogatta és a Kerület tömlöcébe vason bekísértette". Désány tiltakozott a hadnagy törvénytelen intézkedése ellen, és a „hazai törvények szerint" szabadlábon való védekezésének megengedését kérte. A törvényszék a nánási hadnagy cselekedetének „rosszallása" mellett Désány azonnali szabadlábra helyezését rendelte el, és a fiskálisi hivatalt utasította, hogy a keresetet a törvényes forma szerint terjessze elő. 6 1 Volt rá eset, hogy a letartóztatott alperes védője a perbeli szóváltásban hivatkozott vé57 HBML. B.-ügyek. 1792. Fasc. PP. N° 14. 58 Uo. Hajdúkerület közgyűlési iratai (a továbbiakban: Ker. közgy. ir.). IV. A. 502/b. 221. csomó. 1846—12—45. 59 Uo. B.-ügyek. 1778. Fasc. AA. N° 2. 60 Uo. 1801. Fasc. AAA. N° 18. 61 Uo. Hajdúkerület törvényszékének iratai. A büntető törvényszék jegyzőkönyvei (a továbbiakban: B.-ügyek jkv.). IV. A. 505/d. 1. k. 1813. szept. 20. N° 11. 98
