Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Kovács László: A Hajdúböszörmény—Erdős tanyai honfoglaló magyar sírlelet

tói nyugatra, az Altaj hegység völgyeiben,

6

0 valamint e vidéktől északra a Felső-Ob mentén

7

0 is folyamatosan nyomon követhető a használata, sőt jóval északabbra, a Nyugat-Szibériai síkság szélén, a Tom' folyó mocsárvidékén, a tomszki szamojéd (?) halomsíros temetőben is előkerült.

7

1 A nagy mennyiségű példány a hozzávetőlegesen egyező szélességű köpüs és pengéjű (1. típus), valamint a vállasan szélesedő pengéjű (2. típus) formai változatokba sorolható.

7

2 Néhány további közép-ázsiai darabon'

3 túl, leleteinek tömege tanúskodik e szerszám délkelet-európai elterjedéséről is, már a kazár előrenyomulás idejétől kezdődően.

74 A későbbiekben a szaltovó-majáki kultúrában (8. sz. vége — 10. sz. eleje) is közismert. Megszokott lelete a katakombás temetőknek, s pengéjének nyoma mind e sírkamrák, mind pedig a kultúra földbeásott házainak falán ránk maradt; azaz régészetileg e szerszám talaj-vágó használatát is igazolni lehetett. Térd alakú fanyelének töredéke is napvilágot látott/

5 A szaltovó-majáki kultúra létével 69 Az ún. katandai típusú leletek (7—8. sz.) között: Kuraj III.: 1. kurgán; továbbá az ezt követő ún. szrosztki-i időszakban (8—9. sz.): Katanda II.: 1925. évi 2. kurgán, Szrosztki I.: 1930. évi 2. kurgán; valamint a későbbi, már a 13—14. századból való ún. csaszovennaja gorai típusú anyagban: Csaszovennaja Gora 2. sír: A. A. Taepu/ioea: MornJibHHK Kyztbipre Kan HCTOHHHK no HCTopHHanTaiícKHxnjieMeH. MocKBa 1965, 68—69, 73; 67.: 9. á. 12; 71.: 11. á. 2; 75.^13. á. 9.és 31. t. 47. 70 A felső-obi kultúra ún. fomini szakaszától kezdődően (7—8. sz.) vált itt ismertté a szalu: Blizsnie Elbani BE VII. jelű temető, 6., 54. és 71. sír; és továbbélt az e területre is kiterjeszkedő szrosztki-i kultúrában: Blizsnie Elbani VIII. pont, 2. kurgán, 2. sír; VII. pont, 78. sír, valamint egy szórványlelet. A tárgyak közreadója többször is fegyvernek nevezte eszközünket: M. 77. rpH3noe: McTopnH ApcBHHX njieMeH BepxHeü Oöit. MMA 48 (1956) MocKBa—JleHHHrpaA, 131, 148—149, 152; 52. t. 17; 54. t. 7; 56. t. 10; 57. t. 16. Érdekes módon, minden bizonyíték nélkül, a lovas, fegyveres sírokban való gyakori előfordulásukra hivatkozva a fenti véleményt a legújabban sem vonták kétségbe : C. H. Hecmepoe i. m. (64), 172. 71 Pósta B., i. m. (59), 276—277; Erdélyi /., i. m. (1976 — 62), 124\ Erdélyi L, i. m. (1975 — 62), 280. 72 A típusokat Sz. P. Nyeszterov dolgozta ki, aki a Minuszinszki medence, az Altaj, Tuva és KeletKazahsztán területéről — régészeti és adattári anyagból —- 23 szalut gyűjtött össze: C. TI. Hecmepoe i.m. (64), 168—171. 73 Kazahsztánban a Balhas tótól ÉNY-ra, a Kenkol folyó völgyében feltárt i. e. 1—i. u. 2. századi kurgános hun katakomba temető 10. sírjában egy szalu természetes görbületű ágcsomóból készült nyelét találták meg, amelyet az ásató a jelenkori kirgiz „csot"-nak megfelelő famegmunkáló szerszámhoz hasonlított, utalva arra, hogy a katakombák kivájásához is alkalmas volt: A. H. Eepmumau: KCHKOJICKHH MorHJihHHK. APX3KCIIFOC3PMHTA>KA 2 (1940) JleimurpaA, 13—14; 24. t. További példányokat közöl az Altajtói Dny-ra, a Szemipalatinszk melletti Zmijevből, valamint még nyugatabbra, a Kizil-tu 6. kurgánból: ErdélyiI., i. m. (1975 — 62), 281. 74 A 7. század második feléből való glodoszi-i igen gazdag, hamvasztásos rítusú türk (?) sírban: A. T. CMUAeHKo: TjiofloCbKH cicapŐK. KHÍB 1965, 39; 24.: 19. á. 8. Volt szalu a 8. század első feléből származtatott, '^ugyancsak hamvasztásos rítusú novo-pokrovkai temetőben is: K). B. Kyxapewio: O HeKOTopwx apxeojioraiecKHX Haxoflicax Ha XapKOBiuitiie. KpaTKHeCooőinMHCTApx 41 (1951) MocKBa—JleHHHrpaa, 103; 33. á. 12. 75 C. A;

nAetnueea \. m. (64), 146; 145.: 38. á. 7; vö. fí. A. EaőenKo: HOBBIK CHCTeMaTHHCCKÍH H3CJieflOBaHÍH BepxHe-CajiTOBCKaro KaiaicoMÖHaro MonuibHmca 1908 rozia. TpyaBiApxCe3,qa 3 (1911) MocKBa, 226.: 146—147. á. Sarkéi kazár periódusából (830 tája—965) 10 db került elő: C. C. CopoKim: >Ke.ie3HBic K'ipfiymn Capicejia — Bejioü BOKH. MMA 75 (1959) MocKBa— JleHHHrpaa, 146,137.: 1. á. 6; 138.: 2. á. 1—5; 144.: 5. á. 1—8. Előfordult az ún. jobbparti gorogyiscsében is: H. H. JlnpyuiKim: naMHTHHKH cajiTOBO-MaflijKOH Kyjibxypbi. MMA 62 (1958) MocKBa—JleHHHrpaa, 117.: 10. á. További példányokat említ: Erdélyi /., i. m. (1975 — 62), 283. A legújabban 9—10. század eleji, szablyás besenyő lovassírban is feltárták: K. H. KpacuAbHUKOG: PaHHeneneHOKCKoe norpeôeHHe B C. TopuiKOBKe. CoßApx 1978: 4 MocKBa, 261—264; 263.: 2. á. 5. 39