Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Kovács László: A Hajdúböszörmény—Erdős tanyai honfoglaló magyar sírlelet

rünk, s e temetkezési szokás megléte vagy hiánya, nem számítható keltező jelenségnek.

3

3 Különleges szépségű lehetett egykor az az öv, amelynek csak két négyszegletes és egy szív alakú, áttört, rosszezüst verete jutott a sírba,

3

4 az utóbbi — mint már volt róla szó —• a szemfedőre erősítve. Mindkét verettípus igen ritka a magyar honfoglalás kori leletek között, s míg a négyszegleteshez hasonló kivitelű díszítetlen

3

5 és díszes

3

0 példányokat egyaránt sikerült találnom, a szív alakúnak nem akadtam jó megfelelőjére.

3

7 Jóval ismertebb ez a négyszegletes verettípus a Kárpát-medencétől keletre, s nagyon valószínű, hogy a 6—7. században az Altáj vidékéről terjedt el a kelet-európai sztyeppén a türkök előrenyomulásával. A díszítetlen példányok a 8. század második feléig lehettek használatban, de a sztyeppétői északra fekvő erdős övezetben még a 9. században is viselték őket.

3

8 E vidékről juthattak el 33 A 31. jegyzetben említett szablyás sírok közül a tiszaeszlár-bashalmiban Theophilos & II. Michael & Konstantinos (832?—839?) arany solidusa volt ugyan, de maga a temető a benne lelt többi pénz alapján a 10. század közepétől keltezhető: Dienes /., i. m. (1968 — 30), 190. Az egri sírban egy, a restauráláskor elpusztult, s így meghatározatlanul maradt dirhemet találtak, amely alapján a temetkezés inkább a 10. század első feléből származtatható : Szabó J. Gy., i. m. (31), 118. Az aradi sír hasonló keltezését szablyája markolatának a fok felőli szélére szerelt, díszített bronzlemezére alapozhatjuk; ez a szerelék a kazár típusú szablyákon gyakori, s a hazai leleteink között egyedülálló: Kovács L., i. m. (22), 22. A szablyát nem tartalmazó sírok közül — vö. 32. jegyzet! — a nagyszokolyiban Provencei Hugo itáliai király (926—931) négy denára, a szabadegyháziban 9 db Berengar itáliai király (888—915) és 3 db Berengar császár (915—924) verette dénár volt. 34 Övek részleges csonkítását, csat, szíjvég hiányát vagy csak néhány veret meglétét több sírban is észlelték: Dienes I., i.m.(31), 152. Négyszegletesés szív alakú veretekből álló övkészletet ismertet: Dienes István: A karancslapujtői honfoglaláskori öv és mordvinföldi hasonmása. ArchÉrt 91 (1964) 32.: 9. á.; ill. F. A. Apxunoe: MapHiíubi IX—XI BB. K Bonpocy o npoHcxoacfleHHH Hapo/ja. ÎïomKap-Ojia 1973, 38. á.; A. E. A/iuxoea: MaTepnajibHafl KyjitTypa Cpe;{ne-HHKHCK0M MopKBti VIII—XIBB. ApxCöopHKK 3 (1969) CapaHCK, 33. T. 2, 4, 6; B. A. Ma.ibM: noHCHbie H cöpyüHbie yKpameHHH. ÎIpocjiaBCKoe noBonbace X—XI BB. Pe^.: A. n. CMHPHOB. MocKBa 1963, 65.: 37. á. stb. 35 Kisdobra — Ligahomok (Dobrá, okr. Trebisov, Cs) 3. sz. lovassír: Dókus Gyula: Árpádkori sírleletek Zemplén vármegyében. ArchÉrt 20 (1900) 58—59; 57.: I. á. 25; Bihar -— Sólyomhegy (Biharia, jud. Bihor, R) 5. sír: Karácsonyi János: A bihari honfoglaláskori sírokról. ArchÉrt 23 (1903)36. 36 Gyöngysoros kereteléssel: Vágvörösvár (Cerveník, okr. Trnava, Cs) 11. sír: Anton Tocík: Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakei. ArchSlovaca-Catalogi 3 (1968) Bratislava, 20; 12. t.: 16—18. Gyöngysoros kerettel és a belső mezőt kitöltő levéldísszel: Karos-Eperjesszög (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) 1899. évi szórványleletei között: Dókus Gy., i. m. (35), 48—50; 53.: 3. á. 2—3. Sima keretben, lapos palmetta mintával: Tiszaeszlár — Bashalom I. sz. temető 9. („B") sír: István Dienes: Le cimetière de Hongrois conquérants à Bashalom. AclaArchHung 7 (1956) 247; 58. t.: 9—38. Vö. Fodor István: A magyar—bolgár-török kapcsolatok történeti hátteréről. Kézirat. (Budapest, 1980.) 6. jegyzet. Időközben megjelent : A Hajdú-Bihar Megyei MúzKözl 31 (1980) 9-46. 37 Széles szív alakú, kétoldalán egy-egy levéllel közrefogott, csepp formájú kivágással díszített bronz veretet találtak az Érsekújvár — Szomoray útra — dűlőbeli temető (Nővé Zámky, Cs) 67. sírjában: Maria Rejholcová: Pohrebisko z 10. — 12. storocia v Novych Zámkoch. SlovenskaArch 22 (1974) Bratislava, 441 ; 457.: IX. t. 8. A Tornóc — Felsőjattó — Remiza (Trnovec nad Váhom — Horny Jatov; okr. Galanta, Cs) lelőhelyű temető 71. sírjából egy öntött bronz, csipkés szélű, pajzs alakú veret került elő, amelynek gerinceléssel és árkolással tagolt, szív alakú belső mezejét kerek áttörés ékíti: Anton Tocík: Flachgräberfelder aus dem IX. und X. Jahrhundert in der Südwestslowakei. SlovenskaArch 19 (1971) Bratislava, 143—144; 238. : 24.

1.17. 38 Fodor /., i. m. (36), 6. jegyzet. A szerző szívességéből módom nyílott az akkor még sajtó alatt levő munkája kéziratának tanulmányozására. Az idézett helyen részletekbe menően össze gyűjtötte a hajdúböszörményi négyszegletes veretek párhuzamait, ezért ezek ismertetésétől most eltekintek. 33