Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Bencsik János: Egy módos paraszt gazdasága és hagyományos életmódja a századfordulón Hajdúböszörményben
E családok körében még élő gyakorlat volt a XX. század elején is az, hogy a gyermekeket a hagyományos paraszti életformába nevelték bele. Általános szokás volt a gyermekek rendszeres iskoláztatása, különösen fiúgyermekek iskoláztatására ügyeltek. Ha felcsillant az érdeklődés az elemi iskola alsó osztályait végző gyermekben, akkor (a régi hagyományokat őrizvén) beíratták a helybeli gimnáziumba. 2 3 Három-négy gimnáziumi osztály elvégzése után szinte minden esetben otthagyták az iskolát, mert csábította őket testvéreik (családjuk), pajtásaik „szabadabb" élete, illetve „vonzotta őket a föld", — fogalmazták meg adatközlőim. Sőt az öreg nagyszülő is bele-beleszólt : „Minek tanulod azt a latint, nem leszel te pap!" Az iskolahagyott fiúgyermek aztán (legalábbis a Bagosi és a Barak család esetében) kihúzódtak a lovak istállójába, ahol több dikó (egyszerű fekhely) volt. Eddig a kocsis egyedül dolgozott és aludt a lovakkal egy fedél alatt, ettől kezdve azonban a gazda fiai is ott tartózkodtak. Részt vettek az állatok gondozásában stb., egyszóval a gazdálkodás egész menetében. A családfő, aki a lakószobában aludt, hajnalban ment az istállóba, s költötte a fiatalokat: „Baszom a Máriátokat! Még mindig alszotok?" — kiáltott rájuk. Majd az istállóban függő tékából elővette a pálinkásüveget, meghúzták, a téka aljából (fiókja) száraz, fonott perecet vettek elő, s azt rágták utána. 2 4 Az étetés és az állatok ápolása után csak télben feküdhettek vissza, nyárban azonban fogtak és indultak a határba. Az istállóbeli életről itt nem szólunk bővebben, hisz a tüzeslősólakban folyó társasági életet többhelyütt leírták már. 2 5 Annyit mégis meg kell jegyeznünk, hogy ekkorra jócskán megváltozott a tüzelősólak egykori élete is. Adatközlőim már csak apjuktól hallották, hogy a legények összejártak egyegy ólba, kártyáztak, ott tanulták egymástól a kor táncait. Az istállók fűtését most is az állatok biztosították, világításhoz olajmécset alkalmaztak. Tavasztól őszig persze nem mentek az istállóba éjszakázni; hol itt, hol ott töltötték a rövid nyári éjszakákat. Szekérderékban, félszerben, kazal tövében hevertek a bundában. A határbeli munkák idején pedig a tanyán is maradhattak éjszakára. A szélfogó nádkarám használatára már elvétve utalnak adataink. 2 6 Egész héten kint dolgoztak a szántóföldeken, csupán szombaton dél körül indultak haza a városba, vasárnap délben, kora délután szekereztek is vissza a határba. E hagyományos életforma azonban a századforduló táján már nem volt általános. A K. Tóth család két fiúgyermeke nem aludt az istállóban, de más természetű kísérlet is történt a hagyományokkal való szakításra. Ilyen törekvésnek fogható fel a Barak család esete, ahol a két idősebb fiú már nem maradt gazdálkodó Az egyik hentes és mészáros mesternek, a másik kereskedelmi szakembernek tanult ki. Csupán a legkisebb fiú (adatközlőm, Barak Antal) folytatta elődei életmódját, a paraszti gazdálkodást. A parasztgazda családokban sajátos munkamegosztás érvényesült. A nők alig vettek részt a határbeli munkákban, tehát sem a földművelés, sem a tanyán folyó állattartás folyamatában nem volt szerepük. Szokatlannak és nevetségesnek ítélték, ha egy paraszt (módos!) asszony kapált, netán szántott-vetett vagy a szőlőskertben dolgozott. Csupán a gyümölcs és szőlő szüretelésében vettek részt. Fő feladatuk a háztartási munkák elvégzése volt. A női munka részeként tartották számon a háznál levő tehén fejését, a baromfiak szaporítását, gondozását és a házőrző ebekről való gondoskodást. A gazdasági udvarban a tehén és a sertések etetését-itatását, pásztor elé hajtását, a lovak körüli teljes munkát a férfiak végezték. Ebben bizonyos módosulást hozott az évszakok szerint váltakozó munka ritmusa, mert a szántóföldeken dolgozó, a tanyán tartózkodó férfiak helyett a gazdasági udvarban levő állatokat időlegesen nőknek kellett ellátni. 23 Bencsik János—Nyakas Miklós 1973. 548. 24 Bencsik János 1973. 102. 25 Györffy István é. n. 208. 26 Hofer Tamás 1956. 261—270. 200.
