Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Bencsik János: Egy módos paraszt gazdasága és hagyományos életmódja a századfordulón Hajdúböszörményben
A lánygyermeket is ebbe nevelték bele, e hagyományos szemléletben nőttek fel. Ha nagyobbak lettek a lányok, akkor az anya mellé kisegítő munkást (szolgálót) nem is fogadott a család. Bérmunkásokat a paraszti birtok termelési szerkezetének (haszonhúzás jellegének) megfelelően alkalmaztak.' 7 Gazdaságokba egy-egy legényembert szegődtettek kocsisnak illetve szógának (e családokban e megnevezés volt az elterjedt), akiknek e munkaviszonya, ha megházasodott, magától értetődően felbomlott. De továbbra is a család bejáró munkása maradhatott. A szolga a lovakat gondozta, ápolta, tavasztól őszig a munkaközi pihenőben legeltette azokat. Részt vett a lovasfogat minden munkájában; ha maga elegendő volt, akkor elvégezte a különböző fogatos munkát, feladatot. 7 8 Ha a gazdaság szerkezete megkívánta, akkor kiskocsist is tartottak. A szolga bennkosztos volt a családnál, éves szolgálatáért pedig a következő bért kapta: 7 9 Egy köblös kukorica és egy köblös búzavetést, 10 korona pénzt, egy viselő ruhát, egy pár csizmát, egy pár fehérneműt. Mivel saját családja mosta ki a ruháját, a mosásért egy mázsa külön járt. Ha a szolgának 1—2 holdas bérelt földje volt, akkor azt a gazda igájával elmunkálhatta. A gazdaasszony mellé, míg gyermekei kicsik voltak pesztonkát, pesztrát, esetleg külön szógálót is fogadtak. Ezek az iskolát alig hagyott serdülő lányok a különböző házimunkákban, a háztartás munkájában és az állatok gondozásában segítkeztek. Miután férjhezmentek, bejárók maradhattak, tehát továbbra is a család gazdasági vonzásában élhettek, amely ,,státusz"-t adatközlőim kedvezően ítélték meg. Bérük az ellátás mellett kevés pénz és természetbeni járadék volt. Gyakran megtörtént, hogy a szolgalegény a szolgálólányt vette feleségül, ilyenkor aztán a gazdának illett vállalnia a násznagyi tisztet. A tanyán az ökrök mellett béres dolgozott, aki családos ember lévén komenciós cselédként szegődött el. Évi bére: 14 mázsa búza megőrölve, egy köblös kukoricavetés, 30 forint, egy pár viselő csizma, 40 kg szalonna. Egy fijas disznó és egy fejőstehén tartása a gazda takarmányán. Egy-két tehén tejhaszna a gazda heverő állatai közül. Családja a tanyán kapott lakást. Felesége pedig a gazda baromfiját (tyúk, liba) nevelhette részében. Kötelességükhöz tartozott a tanyaház rendbentartása, meszelése, tapasztása. A béres gyermekei is számíthattak munkára a gazdaságban. Az egyik kondás, a másik kiskocsis lett vagy elállott szolgálónak. Az éves cselédek vagy január vagy április elsején szegődtek el. Általában a szolgalegény hajtotta a szekérbe fogott lovakat, mellette a gazda ült. Más utasok a szekérderékba húzódtak. Nagyobb munkák idején a gazda is hajthatta a lovait, a szolga pedig a derékba hevert, mert ő korábban kelt fel. Ünnepélyes alkalomkor (pl. lakodalom, temetés), természetesen a gazda hajtott. A kocsis és a béres közötti viszonyt rendszerint azok életkora határozta meg. Bár a lóval bánó szolga (a kocsis) hetykébb volt, mégis részéről kijárt a nálánál idősebb, családos béresnek a tisztelet. Ha nem volt a tanyán igásállat, akkor a gazda szabadtanyást fogadott, aki a lakhatás fejében vigyázott a tanyára, részesben állatokat nevelt, a nagyobb jószágok gondozását (hónapos szolgálat télen át) vállalta, különböző mezőgazdasági munkákban külön bér fejében részt vett. A szabadtanyások (a hagyományos) Mihály napkor (szeptember 29.) költöztek. A sertések mellé pásztornak iskolahagyott gyermeket fogadtak. Juhnyáj ükhöz azonban csak kellő szakismerettel és gyakorlattal rendelkező juhászt szegődtettek, s éves munkájáért a juhász is komenciót kapott, vagy részesben (tej, szaporulat, gyapjúhaszon %-a fejében) vállalta a juhok pásztorlását stb. Külön — esetenként alkalmazott — részesek (részes munkások) végezték a kukorica termesztését, a gabonafélék takarását, csépelését. A kukoricaföld megmunkálá27 Bencsik János 1973/a. 12—14. 28 Bencsik János 1974. 68. 29 Varga Gyula 1980. 409. 201.
