Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete 1606—1871
seiket fellebviteli elbírálás végett kötelesek a felsőmagyarországi főkapitányhoz,, valamint a kassai hadbíróhoz felterjeszteni. 1 3 Nem kétséges, hogy Forgách Zsigmond felsőmagyarországi főkapitány ennek az oklevélnek az alapján adta ki 1613. június 4-én a vámospércsi, június 7-én pedig a polgári kapitányhoz címzett, szinte szó szerint azonos szövegű instrukcióját, 1 4 amellyel immáron részletesen szabályozta a hajdúvárosok önkormányzati szervezetének alapvető kérdéseit. Az utasítás a katonai és igazgatási feladatok ellátása mellett kötelességévé tette a kapitányoknak az alájuk rendelt hajdú vitézek olyan szigorú fegyelem alatt tartását, hogy azok lopást, tolvajlást és csatázást fővesztés terhe alatt ne kövessenek el, hatáskörükbe utalta továbbá a közrendet veszélyeztető gonosztevők elfogását és megbüntetését. A bíráskodást azonban a kapitányok egymagukban nem, hanem csak 12 esküdttel együtt gyakorolhatták. A Forgách-féle utasítás tehát e részben eltért II. Mátyás oklevelének rendelkezésétől és a hajdúk feletti bíráskodás jogát a szatmári, kállói és tokaji várak főkapitányai helyett a városok élén álló kapitányok és a nyugat-európai, valamint a magyar városi bíróságok szervezetének mintájára melléjük rendelt 12 esküdt hatáskörébe utalta. Az így alakított bíróság ítélete ellen a kassai főkapitány ítélőszékéhez lehetett fellebbezéssel élni, további perorvoslatnak azonban nem volt helye, mert az 5. pont úgy rendelkezett, hogy „minden törvénynek itt szakadjon vége". A hajdúvárosokban az igazságszolgáltatás ellátására — az utasításnak megfelelően — társasbíróságokat kellett szervezni s ennek hatásköre mind a polgári perekre, mind a büntető ügyekre kiterjedt, de az utóbbiakat illetően a közönséges bűncselekményekre korlátozódott. II. Mátyás, említett oklevelében, a hajdúk kiváltságainak elismerését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy két hónapig saját költségükön, majd pedig, amíg szükséges, zsoldért kötelesek a magyar király mellett hadba szállani. Emiatt rendelkezett a Forgách-féle utasítás 7. pontja akként, hogy azt a hajdút, aki titkon vagy nyíltan más pártra praktikálna és áruitatást indítana, mindjárt el kell fogni és Kassára kell kísértetni. A Habsburg-ház érdekeit sértő ilyen magatartás politikai bűncselekménynek minősült s elsőfokú elbírálása is a kassai főkapitány hatáskörébe tartozott. Az utasítás kiadásakor és még ezután is sokáig a lopás és még egy sor más bűncselekmény büntetése általában a halál volt. A feudális korszakban ilyen büntetést csak pallosjoggal rendelkező bírói szerv szabhatott ki és hajthatott végre. Amikor tehát a Forgách-féle instructio 3. pontja fővesztés terhe alatt tiltotta a hajdúkat a lopástól, tolvajlástól és csatázástól, a kapitányt pedig 12 esküdtjével arra kötelezte, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőit a „törvény szerint" büntessék meg, — ezzel a rendelkezéssel a hajdúvárosok pallosjogot nyertek. Alig történt meg a városok bíráskodási joggal felruházása, Szabolcs megye megkísérelte ennek hatálytalanítását. A letelepítés után híre járt a hajdúvárosok földbőségének, ami a közeli, sőt távolabbi megyékben lakó jobbágyok előtt a földesúri kötöttség alóli szabadulás reményét csillogtatta meg. Sokan otthagyták földesuraikat és a hajdúvárosokban telepedtek le, ahová örömest befogadták őket, noha ezt a Forgách-féle utasítás 2. pontja kifejezetten tiltotta. Szabolcs 13 Szendrey István: i. m. 31—32. 14 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (a továbbiakban: HBmL). Hajdúkerületi vegyes iratok. IV. A. 502/h. Fase. II. 18. Mindeddig csak a vámospércsi és polgári hajdúknak kiadott instructiot ismerjük, azonban nyilvánvaló, hogy a többi hajdúvárosra is ez vonatkozott. Mindkét utasítás nyomtatásban is megjelent, éspedig a vámospércsi Komáromy András: i. m. 22—23. a polgári pedig betűhíven Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája c. tanulmányához csatolt Adattár 1. sz. alatt. Hajdúsági Múzeum Évkönyve III. (Szerk. : Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1977) 51. E helyütt az instructionak csak a büntetőjogi vonatkozásaival foglalkozom. 94
