Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete 1606—1871

seiket fellebviteli elbírálás végett kötelesek a felsőmagyarországi főkapitányhoz,, valamint a kassai hadbíróhoz felterjeszteni. 1 3 Nem kétséges, hogy Forgách Zsigmond felsőmagyarországi főkapitány en­nek az oklevélnek az alapján adta ki 1613. június 4-én a vámospércsi, június 7-én pedig a polgári kapitányhoz címzett, szinte szó szerint azonos szövegű inst­rukcióját, 1 4 amellyel immáron részletesen szabályozta a hajdúvárosok önkor­mányzati szervezetének alapvető kérdéseit. Az utasítás a katonai és igazgatási feladatok ellátása mellett kötelességévé tette a kapitányoknak az alájuk rendelt hajdú vitézek olyan szigorú fegyelem alatt tartását, hogy azok lopást, tolvajlást és csatázást fővesztés terhe alatt ne kövessenek el, hatáskörükbe utalta továbbá a közrendet veszélyeztető gonoszte­vők elfogását és megbüntetését. A bíráskodást azonban a kapitányok egymaguk­ban nem, hanem csak 12 esküdttel együtt gyakorolhatták. A Forgách-féle utasí­tás tehát e részben eltért II. Mátyás oklevelének rendelkezésétől és a hajdúk fe­letti bíráskodás jogát a szatmári, kállói és tokaji várak főkapitányai helyett a városok élén álló kapitányok és a nyugat-európai, valamint a magyar városi bí­róságok szervezetének mintájára melléjük rendelt 12 esküdt hatáskörébe utal­ta. Az így alakított bíróság ítélete ellen a kassai főkapitány ítélőszékéhez lehe­tett fellebbezéssel élni, további perorvoslatnak azonban nem volt helye, mert az 5. pont úgy rendelkezett, hogy „minden törvénynek itt szakadjon vége". A hajdúvárosokban az igazságszolgáltatás ellátására — az utasításnak meg­felelően — társasbíróságokat kellett szervezni s ennek hatásköre mind a pol­gári perekre, mind a büntető ügyekre kiterjedt, de az utóbbiakat illetően a kö­zönséges bűncselekményekre korlátozódott. II. Mátyás, említett oklevelében, a hajdúk kiváltságainak elismerését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy két hónapig saját költségükön, majd pedig, amíg szükséges, zsoldért kötelesek a magyar ki­rály mellett hadba szállani. Emiatt rendelkezett a Forgách-féle utasítás 7. pontja akként, hogy azt a hajdút, aki titkon vagy nyíltan más pártra praktikálna és áruitatást indítana, mindjárt el kell fogni és Kassára kell kísértetni. A Habs­burg-ház érdekeit sértő ilyen magatartás politikai bűncselekménynek minősült s elsőfokú elbírálása is a kassai főkapitány hatáskörébe tartozott. Az utasítás kiadásakor és még ezután is sokáig a lopás és még egy sor más bűncselekmény büntetése általában a halál volt. A feudális korszakban ilyen büntetést csak pallosjoggal rendelkező bírói szerv szabhatott ki és hajthatott végre. Amikor tehát a Forgách-féle instructio 3. pontja fővesztés terhe alatt til­totta a hajdúkat a lopástól, tolvajlástól és csatázástól, a kapitányt pedig 12 es­küdtjével arra kötelezte, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőit a „törvény szerint" büntessék meg, — ezzel a rendelkezéssel a hajdúvárosok pallosjogot nyertek. Alig történt meg a városok bíráskodási joggal felruházása, Szabolcs megye megkísérelte ennek hatálytalanítását. A letelepítés után híre járt a hajdúváro­sok földbőségének, ami a közeli, sőt távolabbi megyékben lakó jobbágyok előtt a földesúri kötöttség alóli szabadulás reményét csillogtatta meg. Sokan otthagy­ták földesuraikat és a hajdúvárosokban telepedtek le, ahová örömest befogad­ták őket, noha ezt a Forgách-féle utasítás 2. pontja kifejezetten tiltotta. Szabolcs 13 Szendrey István: i. m. 31—32. 14 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (a továbbiakban: HBmL). Hajdúkerületi vegyes ira­tok. IV. A. 502/h. Fase. II. 18. Mindeddig csak a vámospércsi és polgári hajdúk­nak kiadott instructiot ismerjük, azonban nyilvánvaló, hogy a többi hajdúvárosra is ez vonatkozott. Mindkét utasítás nyomtatásban is megjelent, éspedig a vámos­pércsi Komáromy András: i. m. 22—23. a polgári pedig betűhíven Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája c. tanulmányához csatolt Adat­tár 1. sz. alatt. Hajdúsági Múzeum Évkönyve III. (Szerk. : Nyakas Miklós, Hajdú­böszörmény, 1977) 51. E helyütt az instructionak csak a büntetőjogi vonatkozásai­val foglalkozom. 94

Next

/
Thumbnails
Contents