Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: A balmazújvárosi Nagyszik madárvilága

Az előzőekben már említett, hektárnyi kiterjedésű, sziksóval borított foltok a tavak (főleg a nagy tó) nyúlványai között, azok szigetein, félszigetein, valamint a temető felől az Első kúthoz vezető dűlőút mentén találhatók. A Nagyszik nyugati és délkeleti része I. osztályú szikes, mely néhol, kis foltokban löszháton kialakult mezőségi talajba megy át. Ez utóbbiakat itt mind felszántották, illetve erdősávokat telepítettek rájuk. A kutak, jószágállások és a szántók melletti szegélyek ruderális, erősen rontott területek. A szoloncsákos szolonyec talajú Nagysziket más alföldi tájainkkal összehasonlítva, leginkább az északkelet-bihari (Sándoros, Konyári—Sóstó) és a csongrádi (Hódmezővásárhely) szikes tavakkal mutat rokonságot. A jellegzetes kiskunsági tavakkal (pl. Kelemenszék) összevetve nem találtam ilyen erős hasonlóságot. A talajviszonyok sokféleségének megfelelően a Nagyszik növényzete is rendkívül sokarcú, változatos. A talajszerkezet átalakulása következtében a szolonyec szikesek egykori szikfok növényzete (Puccinellion) és a vaksziké (Camphorosmetum) nagyon érdekes, mozaikos, nehezen jellemezhető arculatot mutat. A Nagyszik tavai közötti élőhelyükön és az időszakos vízborítás alá kerülő kis réteken a sziki mézpázsit (Puccinellia limosa) igen erőteljes, zsombékoló példányaival a Hortobágy szolonyec szikfokjain tenyésző Puccinellia-tövek nagyságát és állomány sűrűségét többszörösen felülmúlja. Érdekesség, hogy a keleti részeken, a szintén időszakos vizű réten a sziki csenkesz (Festuca pseudovina) és a mézpázsit egyaránt tenyészik. 1973-ban, a tartós aszály hatására a Festuca vált uralkodóvá néhány nagyobb folton. Nyár elején az előző fajok állományától élesen elütő, sötétzöld tömegben virít a sziki szittyó (Juncus gerardi), ősszel pedig még nagyobb tömegű a sziki őszirózsa (Aster tripolium) virágzása. A magasabb, kevésbé rontott és szikesedett területrészeken, az ürmös szikes gyepen (Artemisio-Festucetum pseudovinae) április—májusban hihetetlen mennyiségben jelenik meg apró sásfajunk, a Carex stenophylla. A kis számú, padkásodott szolonyec területrész vakszikes foltjain a Hortobágy ra jellemző bárányparéj (Camphorosma annua), kamilla (Matricaria chamomilla) a leggyakoribb növény. A padkaközök mélyebb részein a vékony útifű és a kígyófarkfű is társulást alkot (Pholiuro-Plantaginetum tenuiflorae.) A szoloncsákosodó, sziksós helyeken több halofita faj is előfordul. Már Magyar (1928) említi a Suaeda maritima és a S. pannonica jelenlétét. Közönséges a Crypsis aculeata, Spergularia marginata. Nem találtam meg viszont a sziksófüvet (Salicornia herbacea), mely a Hortobágy több pontján is terjedőben van az utóbbi években. (Borzas, Akadémia halastó gátjai, Hármas, Zám, Nagyiváni puszta.) Mint említettem, a tavak nyílt vizűek, erőteljesebb, mocsárrétekre jellemző növényzet csak a kisebb kubikok némelyikében akad (Bolboschoenetum maritimi.) A nyílt vizén szőnyegként úszik a víziboglárka (Ranunculus aquatilis), a vízben a büdös Chara foetida moszat mellett jellemző hínárnövény a tófonal (Zannichellia palustris.) Huzamosabb vízborítás esetén, csapadékos nyarakon a rétek mélyebb foltjain a csetkáka (Eleocharis palustris) és a réti szittyó (Juncus compressus) váltja fel a Puccinellia zárt állományát. Említést érdemel még, mint fontos őszi—téli énekesmadár-táplálkozóhely, hogy a sertések által összetúrt helyeken a sziki árpa (Hordeum hystrix) és a porcsin (Polygonum aviculare) burjánzik el. Elenyésző mennyiségben néhány apró kubikgödör vizét gyékényes nádas nőtte be, ezek az Első kút közelében találhatók. 8