Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: A balmazújvárosi Nagyszik madárvilága

Madárvilág 1972 áprilisától 1982 januárig a Nagysziken összesen 84 megfigyelőnapot töltöttem és ezalatt 163 madárfajt figyeltem meg. Közülük 32 faj költött is a területen. Legfőbb érték a fokozottan védett, ritka fajok (széki lile, gulipán, gólyatöcs) költése, melyek előfordulása a Nagysziket országos viszonylatban is kiemelkedő jelentőségűvé emeli. A továbbiakban élőhely típusonként jellemzem a fészkelő madarakat. 1. Kopár partú szikes tavak szegélye és szigetei Széki lile (Charadrius alexandrinus) Az élőhelyre legjellemzőbb költő faj, melynek állománya az évek során feltűnően gyarapodik. 1972—74 között 5—6 pár, 1975-ben 8—10 pár, 1976-ban 20— 25 pár fészkelt területünkön. 1977—81 közötti években állománya 10—-15 pár között ingadozott. Különösen kiemeli a Nagyszik értékét és aláhúzza a védelem sürgős megcvalósítását az a tény, hogy a széki lile, mint fészkelő faj, teljesen eltűnt a Hortobágyi Nemzeti Park területéről! (Utolsó fészkelési kísérlete 1978-ban volt a Kunmadarasi pusztán. (Régi költőhelyein: Nyári járás, Angyalháza, Szelencés, Zám, Kunmadaras már mind megszűnt a fészkelése. A Nagysziken 1972-ben még találtam a padkásodott szolonyec-foltok vakszikjén is fészkelve, de azóta kizárólag a vakszikes, sziksós területrészeken, a tavak között, néha az azokba benyúló félszigeteken és a Magdolna érnek a térképen is ábrázolt haránt-gátján költenek. 1976-ban különleges fészkelőhelyet választott egy pár: ürömbokorral benőtt kis zsombékocska tetején, régi bibicfészket foglalt el. Költési eredményük általában kedvezően alakult, megfigyeléseim évei alatt csak 1980-ban volt jelentős fészekaljpusztulás, a rendkívül csapadékos, hűvös nyár következtében. Repülős fiókáikkal kis csapatokba verődve nyár végétől a Hortobágy más tájain is felbukkannak, leginkább a halastavak lecsapolt medrében, olykor az árasztásokon is. Kis lile (Charadrius dubius) Tavaszi vonulásán minden évben feltűnt néhány példány a Nagysziken, mígnem 1980-ban egy pár fészkelt is területünkön. 4-es fészekalját 1980. május 21-én találtam meg, erősen kopár, sziksós környezetben. Az ismétlődő nagy esők a kikelő fészekaljat tönkretették, csak egy fióka maradt meg. Ugyanebben az évben a bihari Sándorosi sziken is sikeresen költött egy pár (Kovács, 1982.) Gulipán (Recurvirostra avosetta) Első hortobágyi költését Radó A. útmutatása alapján Kapocsy Gy. 1971 nyarán találta meg, a szárazon álló Kondás halastóban. (3 pár költött.) Következő hortobágyi adata 1975-ből való (Fintha, 1978), ettől kezdve minden évben találtunk fészkelő párokat a kacsanevelő mesterséges tavak, szárazon álló halastómedrek, kubikok valamelyikén. Néhány hortobágyi adat: 1977 10—12 pár Üj Villongó 1978 14 pár Akadémia tó, Üj Villongó 1979 14 pár Német sziget, Akadémia tó 1980 15 pár Halastó, Akadémia tó, Tarhos 1981 8 pár Akadémia tó, Hármas, Szettyénes 9