Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Bocskai István erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásai - Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulása

Mindebből nyilvánvaló, hogy alakulás időpontját illetően a történeti irodalom különböző — egymásnak elentmondó — nézeteket képvisel. Megállapíthatjuk azt is, hogy közös módszertani hibájuk az, hogy nem tettek kísérletet a Hajdúkerületnek, mint történeti jelenségnek fogalmi tisztázására. így gyakran egyegy szembeötlő, de talán nem is a legjelentősebb mozzanatot tekintették a megalakulás időpontjának, mint a főkapitány választást, vagy az első hajdúkerületi közgyűlés említését. Mellesleg megjegyezve a főkapitány-választás kérdésénél eleve problematikus, hogy a történeti irodalomban két évszám is szerepel egymástól mintegy harminc évnyi távolságban.

4 Az első hajdúkerületi közgyűlés említésének időpontja pedig azért nem fogadható el korszakhatárként, mert az csak mellékesen, s nem is a kerületi jegyzőkönyvben, bizonyos pénzügyi okok miatt fordul elő.

5 Tegyünk ezután kísérletet a Hajdúkerület fogalmi tisztázására. Fényes Elek a magyar királyság szabad kerületeit a múlt század derekán a következőképpen osztályozta." 1. Olyanok, „melyeknek egyes lakosai személyesen is nemesek". Ilyen a túrmezei nemes kerület. 2. Olyanok, „mellyeknek lakosai összesen tesznek egy nemest s különös portával, saját, a vármegyétől független tisztikarral s országgyűlési székkel és szavazattal bírnak". Fényes ide sorolta a jászkun, a hajdú- és a magyar tengervidáki kerületet. 3. Olyanok, melyek „sem külön portákkal, sem független tisztikarral, sem országgyűlési joggal nem dicsekedhetnek, de rendes jobbágyi szolgálatokat nem tesznek s különféle kiváltságokban részesülnek". Ide sorolta a korona nagykikindai és tiszai kerületét. Megjegyezzük, hogy egyes vélemények szerint tulajdonképpeni szabad kerületnek csak a második és harmadik pont alatt felsoroltak tekinthetők, míg a másik kettő átmenetet alkot a vármegye és a tulajdonképpeni szabad kerület között. Kétségtelen ugyan, hogy a túrmezei nemesség saját tisztikarral és bírósággal rendelkezett — pallosjoga is volt — de közigazgatásilag mégis Zágráb megye fennhatósága alatt állott. A korona tiszai kerülete Bács-Bodrog, a nagykikindai kerülete pedig Torontál megye kötelékébe tartozott. Fényes Elek osztályozása kétségtelenül lényeges tartalmi szempontok alapján történt, de nézőpontja statikus, hiszen azt az állapotot rögzíti, ahogyan a szabad kerületek a feudalizmus utolsó századában fennállottak. Eltekint attól, hogy azok gyakran eltérő történeti fejlődés eredményeként keletkeztek, bár a szabad kerületek létrejöttében általában a feudális társadalom belső ellentmondásainak lecsapódását kell látnunk. Ennek konkrét megvalósulási formája kerületenként más és más volt. Nem tekinthetjük magától értetődő dolognak azt sem, hogy a hajdúvárosok fejlődése végül olyan kerületet hozott létre, mint amilyen megvalósult. Ha a kritikus XVII. és XVIII. századot vesszük vizsgálat alá, megállapíthatjuk, hogy akár másfajta fejlődési irány is megvalósulhatott volna. Így például komolyan számításba kell vennünk, hogy a hajdúvárosok fejlődése elvben lehetővé tett volna egy, a túrmezei nemességhez hasonló jogállás elérését, hiszen Bocskai István kiváltságolásai a hajdúkat kétségtelenül nemesi jogokkal ruházták fel. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy Bocskai kiváltságolásai — Kölesér—Nagyszalonta kivételével — egy vármegye, Szabolcs, területére szóltak, s 4 Vö. Sillye G.: Szózat ... i. m. 54. és Origó et status ... i. m. 60—61. Sillye adata egyébként nem egyéb sajtóhibánál, s a hibás 1669-es évszámot több, későbbi történeti munka is átvette. 5 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (továbbiakban HBmL) V. A. 402. a. 1. H. szob. prot. 95. pag. 6 Fényes Eleket idézi Ereky István: A magyar helyhatósági önkormányzat. Vármegyék és községek. I. A vármegyék. (Bp. 1908) 22. 84