Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Bocskai István erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásai - Nagy László: Bocskai István életműve
el, a főhatalom birtokában kegyes, nagylelkű, jóságos atyává változott, mintha a hatalom birtoklása csak a nemes, szép emberi tulajdonságokat hozta volna előtérbe jelleméből. Az sem vitatható, hogy a megszerzett, ráruházott hatalmat a nemzeti ügy érdekében igyekezett hasznosítani. Nem csekély mértékben az ő személyes érdeke az az első nagy történelmi kompromisszum, amely a szerencsi országgyűlésen a magyar nemesség és a magyar katonarétegek — mindenekelőtt a hajdúk — között létrejött. A rendek törvénybe iktatták; nem követelik vissza a katonai érdemekért kapott birtokokat, hogy a katonák „valamiképpen a szolgálattól meg ne idegenedjenek országunknak nagy kárával." 3 a Ugyanakkor levelet írtak az eddig „bitang, korcsos magyarok"-nak „orcázott" és számos országgyűlési határozattal kiirtásra ítélt hajdúvitézeknek, amelyben megköszönték nekik, hogy elsőkként „hazátoknak szabadulásáért fegyvert vontatok ő felsége és mindnyájunk mellett." Ünnepélyesen megígérték, hogy nem lesznek háládatlanok a hajdúk iránt." 0 Arra, hogy ez az ígéret ne maradjon csupán írott malaszt, Bocskai nagy gondot fordított. Erről tanúskodik mintegy tízezer harcban kitűnt hajdúkatona letelepítése és megnemesítése, ami egyenesen ösvényt nyitott nekik a szolgaság házából, míg másoknak kiutat jelentett a korábbi, társadalmon kívüli állapotokból.'' Bocskai kiemelkedő szerepét a hajdútelepítéseken nem csökkentheti az a körülmény, hogy a telepítés eszméje nem tőle származott, vagy hogy akadtak a hajdúk között szép számmal olyanok, akik az elmaradt zsold helyett csak vonakodva fogadták el a kapott „pusztabirtokokat", amelynek műveléséhez nem értettek és kedvük sem igen volt hozzá. Jóllehet jobbágynemesítések a parasztság jobbmódú rétegeiből már a XVI.században is előfordultak, de egyszerre ekkora — többnyire nincstelen — tömegnek a földesúri hatalom alóli felszabadítására és szabad földdel való ellátására mindeddig nem volt példa. Az új hajdúszabadság fogalommá vált az egész századon át. 3 8 Ahhoz, hogy Bocskai mindezt megtehesse, szükség volt azokra az újabb hadsikerekre is, amiket csapatai 1605 nyarán és őszén az egész töröktől meg nem szállt magyar területen elértek. 3 9 S jóllehet az 1605-ös hadműveleteket Bocskai már többnyire nem személyesen, hanem alvezérei útján irányította, a hadjáratok megtervezésében, az erők megfelelő csoportosításában, a parancsnokok és alparancsnokok kijelölésében döntő szava volt és ő volt az egyetlen olyan személy az akkori feudális magyar társadalomban, akit a lázongásra ugyancsak hajlamos hajdúkatonák és tisztek is elfogadtak maguk felett. Igaz, Bocskainak volt ereje és mersze ahhoz is, hogy a parancsát vonakodva teljesítő, vagy az abszolút fejedelmi hatalmát megkérdőjelező hajdúvezérek ellen akár a legdrasztikusabban is fellépjen. A nagy tekintélynek örvendő és jelentős katonai érdemeket szerzett Lippai Balázs hajdúfőkapitány megöletése 1605 januárjában 5 0 komoly figyelmeztetés volt mindazoknak, akik kétségbe vonták Bocskai korlátlan hatalmát. Hónapokon át foglalkozott azzal a gondolattal, hogy e hatalom birtokában a töröktől meg nem szállt magyar területeken a Habsburgok trónfosztásával és saját maga megkoronáztatásával visszaállítja a nemzeti királyságot. Ennek érdekében 1605 májusában követei útján azt kívánta a szultántól, hogy királyi koronát küldjön neki, miután Szent István koronája a „német" kezén van. A por35 A határozatokat 1. ETA III. 58—64. 36 MOE XI. 874. 37 A letelepítő okirat eredetije a Hajdú-Bihar megyei leváltárban. Ujabb kiadását 1. Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. (Debrecen, 1971) 38 L. Rácz István: A hajdúk a XVII. században. (In Szendrey István szerk. : Magyar történeti tanulmányok. II. KLTE Debrecen, 1969) 118—119. 39 L. Nagy L.: i. m. (1961) 236—302. 40 L. ETA III. 55. i. Vö. Istvánffy M.: i. m. (1962) 453. 63
