Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Kovács László: A Hajdúböszörmény—Erdős tanyai honfoglaló magyar sírlelet
Árpád kori használatukat egyelőre mindössze egyetlen lelet bizonyítja, 12 0 de ebből az időből már a penge síkjára merőlegesen álló köpűs vájószekerce meglétéről is van adatunk. 12 7 A hajdúböszörményi sírral korábban foglalkozó Mesterházy Károly vetette fel, hogy benne egy, a magyarokhoz csatolt volgai—bolgár vitéz nyugodhatott 12 8 Fodor István ellenvéleményében arra utalt, hogy a mellékletek között szereplő szemfedő lemezkék ezt a felfogást nem támasztják alá. 12 9 A szalu sem lehet egyelőre valamilyen időrendi megkülönböztetés alapja, ezért sírunkat nem különíthetjük el a honfoglaló magyar előkelők hagyatékától. Az azonban valószínű, hogy az elhagyott keleti területekre visszautaló ritka övveretek és a szalu együttes előfordulása a hajdúböszörményi sír korai, feltehetőleg a 10. század első évtizedeire való keltezhetőségének a bizonyítéka. 126 A tiszalök-rázompusztai 11—13. századi település Méri István vezette ásatásán, a 15. sz. ház északkeleti sarkánál, a falsíkban került elő egy vasszalu. Köpűje ellipszis metszetű és tölcséresen keskenyedik. Pengéje legyező alakú. Oldalnézetben a penge törésszöge a köpű végénél keresztbe futó repedés miatt bekövetkezett alakváltozás nyomán nem állapítható meg. H: 9,7; ph: 4,3; psz: 4,9; ká: 3,8X2,1 (2,9X0,9); pv: 0,3 cm. (14. á. 3~3a.). MNM Középkori Osztály lt. sz.: 55.7.3.B. A ház az ugyancsak benne talált gúla-alakú tüskés sarkantyútöredék alapján a 11. század közepétől keltezhető. A szalura Kovalovszki Júlia hívta fel a figyelmemet, s közlését is ő engedélyezte; szívességét ezúton is megköszönöm. Vö. Méri István: Beszámoló a Tiszalök— rázompusztai és a túrkeve—mórici ásatások eredményéről. I. ArchÉrt 79 (1952) 62; Kovalovszki J., \. m. (54), 60.: 116. jegyzet. 127 C. C. CopoKun, i. m. (75), 158; 159. : 12. á. 4. 128 Mesterházy Károly: Izmaeliták, böszörmények, volgai bolgárok. HajdúságiMúzÉvk 1 (Hajdúböszörmény, 1973.) 42—45. 129 Fodor L, i. m. (36), 13. és uo. 6. jegyzet. 51