Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Bencsik János: Egy módos paraszt gazdasága és hagyományos életmódja a századfordulón Hajdúböszörményben

Bencsik János A módos paraszt gazdasága és hagyományos életmódja a századfordulón Hajdúböszörményben Hajdúböszörményben — mint a többi hajdúvárosban is — a hajdú-nemesi jogokkal körülbástyázott parasztbirtok története, sorsa, belső fejlődése a XIX. század közepén sajátosan alakult.

1 Nem lévén úrbéres birtok e városokban, 1848-at követően a polgári átalakulás nem, vagy legalábbis tulajdonjogi szempontból nem érintette a feudális eredetű magántulajdont, a parasztbirtokot. Ez az egyébként rendkívül jelentős átalakulás a földtulajdon jellege miatt a város társadalmi-gazdasági szerkezetében nem hozott változást. Mivel pedig a parasztbirtokosok a helyi hatalom részesei maradtak, de számarányuknál fogva is ezek érdekei határozták meg továbbra is a helyi törvényhozó testület tevékenységét, a gazdasági életet befolyásoló döntéseit. A polgári átalakulás időszakában azonban az egyébként is különböző érdekű csoportokból (hajdúbirtokosok, a volt országos nemesek) összetevődött birtokos réteget a tagosítás körüli vita megosztotta. Ez volt az oka annak, hogy a tagosítás viszonylag későn, csak 1888-ban zajlott le.

2 A tagosítatlan határ pedig, bár meg nem akadályozhatta, de késleltette a nagyobb birtoktestek kialakulását. A tagosítás után is csak lassú folyamatként számolhatunk a centralizációval. A kivételek nagyon ritkák. E ritka esetek egyike a Pénzes-Nagy Imre-féle birtok (566 kh)

3 létrejötte, amely a XIX. század végétől a tagosított kis legelő-részek összevásárlása révén állott össze. A paraszti közép-gazdaságok az irányítás, a gazdálkodás gyakorlata területén differenciáltságot mutattak. A birtokosok egyik része továbbra is maga irányította gazdaságát, sőt maga is részt vett közvetlenül a termelőmunkában. Ezek hagyományos keretek között gazdálkodtak. Másik része azonban már elszakadt a földbirtoktól, jobbára szellemi tevékenységet (orvos, ügyvéd, tisztviselő stb.) folytatott, bár birtokos volt, munkájánál fogva már az értelmiségi réteghez tartozott. Birtokuk csak a biztos anyagi alapot jelentette számukra, maguk azonban már nem vagy alig garázdálkodtak, csak közvetve avatkoztak a termelésbe. Hatásukra a birtokukon a termelés ésszerűsödött, belterjessé vált. Az egyébként sem jelentős arányukat a Hajdúkerület megszüntetése tovább csökkentette.

4 1 Balogh István 1969. 70.; Vö. Nyakas Miklós 1973. 93. 2 Orosz István 1973. 360. 3 Itt jegyzem meg, hogy e területből 486 kh legelő volt. Gazdacímtár, 1937. 124. üszszehasonlításul közlöm, hogy a nevezett birtokosnak 1893-ban mindössze 187 kh birtoka volt. Baross Károly 1893. 265. 4 Fehér András 1973. 198.; Nyakas Miklós 1975. 35—55. 193.