Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Mezősi József: Hagyományos házépítési technológiák Hajdúdorogon

sarokban építették meg. A szabadkémények megszüntetése után továbbra is megtartották vagy építettek katlant, de most már szigorúan a fent említett he­lyen, mert füstjét így lehetett közvetlenül a kéménybe vezeni. A katlan építé­se vályogból történt, csak elvétve készítettek téglából. A katlan alapját — ha volt ilyen — a kemenceszáj előtti padka képezte, de önállóan is épülhetett. Tüze­lőnyílása oldalt lett kihagyva, ajtó nélkül, néha kis elítővel. Az üst helye felül lett kialakítva, gyakorlatilag az üstöt körülfalazták kiöblösítéssel biztosítva az üst körüli láng járatot. Csak a felső vályogsor érintkezett közvetlenül az üst fa­lával. Az volt a cél, hogy a tűztérbe nyúló üst minél nagyobb felületét érje a láng. A füstnyílás szabadkémény esetében a tüzelő nyílással ellentétes oldalon vagy a sarokban felül lett kialakítva. Zárt kémény esetében rövid épített füst­csatornán közvetlenül a kéménybe lett vezetve a füst. Önállóan, szabadban épí­tett katlan általában csak tanyán, esetleg nagyobb gazda udvarában fordult elő. Rakott konyha, rakott tűzhely: A kiminyaljban levő konyha (szabadtüz­hely) megszüntetésével a szobában — gyakran a pitvarban is rakott konyha (zárt falazott tűzhely) készült. A rakott konyha (tűzhely) építése is vályogból történt sárba, sárhabarcsba falazva. Falazás közben első lépésként a lábak lettek kiala­kítva. A lábakat fával, deszkával vagy laposvassal zárták le és falazták tovább. A lábak által, ill. felül lezárt oldalt nyitott teret tüzelőárolásra használták. Ahol ezt a kis teret nem tüzelőtárolására kívánták használni, oldalt ajtóval látták el és aprójószágot tartottak benne télvégi napokon, ott kutricának 2 4 is nevezték. A konyhát továbbfalazva elöl kihagyták a pernyelyukat, mely nyitott maradt és felül rostéllyal zárták le. A rostély felett alakították ki a tűzteret, amely eny­hén a kémény felé emelkedett. A tűzteret végül kétlyukú, lyukanként három karikás vasplatnival lefedték, és elöl fémajtóval — konyhaajtó — látták el, ame­lyet még falazás közben építettek be. A füstöt vagy közvetlen csatlakozással, vagy vas kályhacső (füstcső) közbeiktatásával vezették a kéménybe. Ha sütőt is építettek a konyhához, azt a konyha (tűzhely) kéményfelőli végén alakították ki, egy fémlemezből készült zárható sütődob körülfalazásával, biztosítva a dobkörüli egyenletes láng járatot. A füst' jelen esetben a sütő tetején elhelyezett füstcső közbeiktatásával távozott a kéménybe. (7. sz. kép.) Valamennyi tüzelőberendezést falazás után belül kitapasztottak jó minősé­gű sárral, biztosítva ezzel az akadálytalan láng járatot. Ha teljesen elkészültek a tüzelőberendezés építéssel, kívül — a korábbi pucolással azonos minőségű — tapasztást kapott úgy a katlan, mint a konyha. A meszelésük már a ,,ház" me­szelésével egyszerre történt. Az épület nyílászáró szerkezetei Szólnom kell röviden az épület nyílászáró szerkezeteiről is. Településünkön ismert volt a pitvarajtó (bejárati vagy pitvar ajtó) házajtó — kisház és nagyház ajtó — (a pitvarból nyíló lakószoba ajtók) és kamra ajtó, ólajtó, stb., Az ajtó szó alatt csupán az ajtólapot értették. Az ajtótok függőleges szára volt az ajtó­félfa, 2 5 két vízszintes eleme pedig a szemöldök és küszöb. A pitvarajtó külső lapját — ha volt ilyen köpönyegajtónak nevezték. Elég gyakori volt köpönyeg­ajtó helyett a veréce. Ha a tornác elé vályog deszka, esetleg más mellvédfalat építettek, minden esetben verécével zárták le a tornác bejáratát, (lásd 1. sz. ké­pen). 24 Általában kutricának nevezték az aprójószág részére készült kis zárható helye­ket is. Érdekes, hogy a felvidéki falvakban a hasonló rendeltetésű kis helyisége­ket kuticának nevezik. 25 Valószínű, hogy a szó eredete a favázas, sövényfalú épületekig vezethető vissza, és az egyszerű nyílászáró szerkezet kialakítására utal. 182.

Next

/
Thumbnails
Contents