Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Mezősi József: Hagyományos házépítési technológiák Hajdúdorogon

Az ablakok egyszerű mai gerébtokra emlékeztető egyrétegű szerkezetek voltak, két nyíló szárnnyal, szárnyanként 2—3 üvegablakszemmel. Ez az ablak településünkön még századunk közepén is élt. Téli időben gyakran e kis ablak egyrészét is kívülről trágyával, vagy összetömörített szalmacsomóval zárták le a hidegbeáramlás csökkentése végett, illetve a belső meleg megtartása miatt. Ezek a „nyílászárók" egyszerű asztalos vagy ácsmunkával készültek, díszítés nélkül, esetleg az ajtókat minimális díszítéssel készítették. Az utcára néző ablakokat néha díszítés nélküli külső, deszka zsalutáblával látták el. A jobbmódú embereké díszesebbek, ablakaik kétrégetű, kapcsolt gerébtokkal — a múlt század végén századunk elején pallótokkal is — készültek. Az asztalosmunkák ez esetben már igényesebbek voltak, jó szakembert kívántak. Polgárházakon előfordul a kétszárnyú ajtószerkezet alkalmazása és az ablakok külső, nem ritkán belső zsalutáblákkal történő ellátása is. Vasrácsot általában a kétrétegű kapcsolt-gerébtokos vagy pallótokos ablakok közé helyeztek, építettek be. A ház körüli kerítések A ház körüli kerítés elkészítése szinte mindig az építkezés utolsó fázisaként történt, és ahogy Dr. Dankó Imre írja „a kerítés utcai szakasza mindig jobb építésű volt, erősebb volt, mint az oldalkerítése" (Hajdú-Bihar népi építészete — hajdúsági ház — 187. oldal, Debrecen, 1979.) E megállapítás Hajdúdorogra is érvényes. Településünkön azonban a telek-kertrésze általában kerítetlen volt, sőt ma is kerítetlenek a „városmag"-tól, kiskörutaktól kifelé eső kertek. Az utcai kerítések általában fűrészelt deszkából készültek, vízszintesen fektetve és szegezve a 12X12 cm-es faragott ,ákácfaculápra" (akácfaoszlop). A kész kerítés felső vonala ferde deszkacsepegővel „simléderrel" lett lezárva, lefedve. A nagykaput függőlegesen állított deszkából hevederekre szegezve készítették, kétfelé nyíló szárnnyal 18X20 cm keresztmetszetű faragott, gyakran faragással díszített akácfaculápra. A kiskapu, vagy kisajtó a nagykapu mellett, annak ház felőli oldalán lett kialakítva egyszerű, vagy bonyolultabb díszítéssel. A díszesebb kiskapu szemöldökfája koporsó lezárást kapott. Deszka kerítést azonban utcafelől is csak a jobbmódú gazdaember, vagy polgár tudott építtetni. Szegényebb emberek kerítései általában hasított lécből, husángból forgókóróból (napraforgószár), ritkább esetben nádból készültek. Hajdúdorogon belső kerítésként legáltalánosabb volt a kórókerítés, ezért ennek készítési technológiájára részletesebben kitérek. A kertet és udvart elválasztó, valamint a veteményes kert körüii kerítés minden esetben kóróból készült, nemcsak a szegény, de a jómódú gazdaember portáján is. A kórókerítést minden tavasszal újrakészítették, évenként új kóróból, a régi helyére. (A régit rendszerint már télen feltüzelték.) A kórókerítés készülhetett korcolással és szövéssel (11. 12. kép). Mindkét esetben a kijelölt nyomvonalon egy ásónyom mélységű árkot ástak, amelynek egyik oldalát zsinór segítségével egyenesre nyesték. Ezután a korcolt kerítés esetében a kórót szálanként szorosan egymás mellé leszúrták a kiásott árokba, majd a földet viszszatöltötték a kerítés tövéhez és taposással tömörítettek. Ezután következett a korcolás. A korcolás abból állt, hogy a talajtól számítva cca 80—100 cm magasságban a kerítés mindkét oldalán vízszintesen elhelyeztek egy-egy szál kórót vagy suhángot és azt kb. méterenként dróttal, régebben „ficfa" vesszővel (fűzfavesszővel) szorosan megkötötték, majd véglegesen megtaposták a tövét. Ka ez is kész, zsinór, vagy léc segítségével a kóró hegyét egyenesre metszették. Ezzel a korcolt kerítés készen is volt. A szőtt kerítés kissé bonyolultabb technológiával készült. Az árokkiásás megegyezik az előbbivel. A kerítés szövése két egymás fölött bizonyos távolságra (60—70 cm) vízszintesen vezetett kórószál vagy suháng befogásával történik. A már rögzített vízszintes kórószálakat két oldalról a függőlegesen földbe szúrt 183.