Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Mezősi József: Hagyományos házépítési technológiák Hajdúdorogon
vályogpillér vette át a teherhordó szerepet, a kisméretű tégla megjelenésével természetesen a 25X25-ÖS keresztmetszettel. Településünkön ezeket egyértelműen tornácoszlopnak vagy külábnak (kőláb) nevezték. E pillérek lezárását, fejezeteit párkánydíszítéssel és egyszerű 4—5 cm kiugró lábazattal látták el. A harmincas évektől a párkánydíszítések — néha a lábazat is — elmaradt. Míg azelőtt a teherhordó szerep mellett díszítő elem szerepét is betöltötték a pillérek, most már csak a teherhordó funkció maradt, simára vakolt és meszelt felülettel. Előfordult Hajdúdorogon sárból, villával rakott falvastagságnyi négyszög keresztmetszetű (cca. 50X50-es) „sárpillér" készítése is. Gombos Antalné tulajdonában lévő ház, Nyíregyháza u. 52. (1. kép). A négyszög keresztmetszettől eltérő tartópillér körkeresztmetszetű „tornácoszlop" településünkön szinte alig található. A födém gerendáinak elhelyezése után állítják az udvaron már előre leszabott tetőszerkezetet. A tetőszerkezet egyszerű torokgerendás (kakasülős), a falyók túlnyúlnak a falon mindkét végükkel, biztosítva ezzel az eresz megfelelő szélességét. A falyók végére csapolással támaszkodnak a szarufák alsó végei. A födém az esetek többségében egybeépült a tetőszerkezettel. A szarufák felső végei csapolt vagy lapolt kötéssel és keményfából faragott faszegrögzítéssel csatlakoztak. Faszeggel történt valamennyi kötés, csatlakozás rögzítése. Csüngő ereszes tetőszerkezet ritkán készült településünkön, de ha mégis az készült, a sárgerendákat a fal külső széleire helyezték, hogy alátámasszák a falakról lenyúló szarufákat. A lécezést, nádazás és zsúpfedés alá egyaránt hasított rudakból vagy husángból készítették, amelyet fa vagy kovácsolt szeggel rögzítettek. Különbség csupán annyi volt, hogy a zsúpfedés alá sűrűbb lécezést kellett készíteni (cca. 30—40 acm lécsűrűséggel, nádzás alá 50—70 cm a lécsűrűség). A hódfarkú és hornyolt cseréphez, korábban zsindelyfedés alá megfelelő sűrűségben fűrészelt lécekből, deszkából készült a lécezés, a tetőfedő elem méreteinek megfelelő sűrűségben kovácsolt vagy gyári szeggel rögzítve. Szabadkémény építése A falazott boltozatos szabadkémény településünkön igen hamar kiszorította, felváltotta a vesszőből, husángból font-tapasztott vagy favázra szegezett deszka kéményeket, nyilvánvalóan tűzbiztosabb volta miatt. Ennek ellenére még századunk elején kb. az 50-es évekig előfordult ilyen kémény. 1 2 A szabadkéményt általában tetőfedés előtt építették. Építése nagy szakértelmet, hozzáértést kívánt. E munkákat minden esetben mesterember végezte. Érdemes megemlíteni néhány mesterembert, akinek neve fogalommá vált nemcsak a szakmai berkekben, de a község lakossága körében is. Ilyen volt Fodor György, 1 3 aki a múlt század utolsó negyedében és századunk elején sorra építi a szebbnél-szebb házakat és kéményeket. Kitűnő szakmai képességeit dicséri az általa vályogból, néha téglából, esetleg mindkettőből (vegyes falazat) épített, ma is meglévő néhány lakóépület és az a több tucat szabadkémény, amelyből ugyancsak még ma is áll néhány példány. Az általa készített épülethomlokzatok szakmailag és esztétikailag napjainkban is rangosnak számítanak, kár, hogy elhanyagolt állapotban van és szanálásra szánták a 4. képen látható példányt. Hasonlóképpen jó mesterember volt Kozák György, főleg századunk elején bontakozott ki, és a harmincas évekig dolgozott. A szabadkémény építésben 12 Hegytized, később I. kerület Városkert u. 13. K. Nagy Pál tulajdonában levő vesszőfonásos háza és még 2—3 vert vagy sárfalú házon volt favázas, illetve deszkakémény. 13 Fodor György kőműves mestert a helybeli kortársai gatyás Fodornak nevezték, mivel e kor múlóban levő divatja szerint öltözött, még munka közben is bőgatyát, mellényt viselt. 167.
