Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Mezősi József: Hagyományos házépítési technológiák Hajdúdorogon

agyagos földből készült vertfal száradás után megrepedezik, terhelésre szétnyílik, amely ugyancsak statikai probléma forrása lehet. Ezt javíthatja vagy ronthatja a kötőanyagként használt szalma minősége is. Nem mindegy, hogy friss szálas vagy avas töredezett szalmát használnak a vertfal készítéséhez. Sárfalú épületek készítése Az épület helyének kiválasztása és kitűzése nagyjából azonos a vertfalú épületével. A helykiválasztás után, a kitűzött falak nyomvonalán leszedték a talaj termőrétegét. Ásóheggyel „kivágták" a falak helyét, a fal szélességének megfelelően. A kitűzött fő- és közfalak vastagsága 50—60 cm. A vertfalú épülettől eltérően a sárfal alatt általában nem ásták ki az alapot, de a „kivágott", lenyesett alapfelületet jól megdöngölték lapos döngölővel. Ettől csak akkor tértek el, ha nagyobb felületen laza, már bolygatott talaj részt találtak. Az ilyen talajt a fal szélességében kiszedték és 10—12 cm-es rétegenként visszatöltötték, döngölték, ahogy ezt a „vertfalnál" leírtam. Időközben pedig már elkezdték a sár készítését. A sár készítése úgy történt, hogy a kitűzött épülethez közel eső részen a humuszos talajréteg eltávolítása után egy jó mély ásónyomot (20—30 cm) felástak, majd beáztatták bő vízben. A felásást és beáztatást, ha lehetőség volt rá már előző este elvégezték, mert így volt biztosítva a legjobb minőségű sár készítése. A jól beáztatott földre, sár tetejére villával és kézzel egyenletesen szórták a szalmát, közben néhány ember feltűrt nadrággal, kapával a kézben, csupasz lábbal taposta a sarat. Nagyobb ház vagy jobb módú parasztember építkezésein „lábas jószágokat" (szarvasmarhát, lovat) is igénybe vettek a sár taposására. A sártaposást, megmunkálást mindaddig végezték amíg elegendő szalma nem volt a sárban, illetve amíg a szalma egyenletesen eloszlott, elkeveredett, és a földcsomók eláztak. Akkor a jó sár, ha annyi szalma van benne, hogyha a sár készítője lábát kiemeli a sárból, lábáról lehúzza a sarat, sárcsomó nem marad a lábon. Ez vonatkozik valamennyi lábbal taposott sárféleség készítésére. A szalma biztosítja a sár villával való megmunkálhatóságát, de elsősorban „falkötő, összetartó" szerepe van. Ha már elegendő mennyiségű szalmát tapostak a sárba, a gödör egyik szélén elkezdve kapával „átvágták", átforgatták az egész sármennyiséget, Az „átvágást" a sárgödör nagyságától függően egy vagy több ember végezte. Ha közben úgy ítélték meg, hogy helyenként még kevés a szalma, ezt pótolták. A jól kitaposott szalmás sarat elég volt egyszer átvágni. Ha nem volt megfelelő minőségű, többször is át kellett forgatni azt, miközben szalmát adagoltak még hozzá. Az elkészült sarat hagyták pihenni. Időközben befejezték az épület kitűzését, ha még nem készült el, de egy reggelit vagy ebédet is beiktattak a falrakás kezdetéig. A sár falrakás előtti képlékenysége olyan volt, hogy készítőjét megtartotta, nem süllyedt be alatta, ha a sárkupac tetejére áll. A sár pihentetése után kezdték a sárfal rakását. A sárfal készítését mindig úgy kezdték el, hogy az épület legtávolabbi pontján, egyik sarkánál — a falrakó csoport létszámától függően — „felállt" egy vagy két tapasztalt falrakó, rendszerint a bandagazda

5 és az általa kijelölt személy. A csapat többi tagja, a bandagazda beosztásának megfelelően láncban, egyhelyben állva adta villával

6 tovább a sarat a falrakó elé. A falrakó a fal nyomvonalán állva maga előtt rakta a falat, miközben hátrafelé haladt, és precízen, komótosan, villánként helyére 5 Településünkön bandagazdának nevezték az alkalmilag, vagy tartósan összeállt sárfalrakó, kubikos, arató, stb. csapat vagy csoport vezetőjét. Ez nagyjából a mai brigádvezető megfelelője. A bandagazda önállóan keresett és vállalt munkát. A munkaadó mindig a bandagazdával tárgyalt. A bandagazda mindig a munkacsoport legtapasztaltabb, legtekintélyesebb tagja volt. 6 Falrakás közben valamennyi falrakó és közreműködő egyetlen szerszáma egy három vagy négyágú villa volt. A villa ágait rövidre vágták cca. 15—18 cm. 160.