Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben

zeti egyenjogúság istenkáromlásnak tekintetik még ma is, hol a Visztula partjaitól egész a jeges tengerig szabad földről és szabad emberről még fogalom sem létezik; hogy a szláv népek legnemesebbike, a lengyel, elevenen záratik koporsójába; hol egyetlen törvénykönyv az embervérben fürösztött kancsuka? Hát nem tudjátok e hogy a muszkahatalom, melyet a sors arra hívott s hatalmazott föl, hogy Európában a népuralmi monárkia élére állván a fagyasztó zsarnokságtól eldermesztett szláv népek tömegébe a polgárosultság csíráit oltsa át, — s ő e helyett több mint hetven millió népségéből vér, félelem és erőszak által oly óriást alakított, gyúrt össze, mely inkább a szoldateszta fejős csordájának, mint sem jogot és szabadságot élvező emberi társaságnak tekintendő? Mit várhattok, mit remélhettek oly éghajlat alatt, hol az emberiség még most is azon alacsony szolgaságban görnyedez, mint két ezer év előtt a perzsa szuronyok alatt? Bizonyára, ha még van s lehet jövőtök, mint tisztán demokratikus elemek egyéb rokon néptársaitokkal együtt: e jövő csak Magyarországban s a magyar nemzet szövetségében van és lehetséges. Isten, ki már a Kárpátok bércei által örökre elválaszta benneteket Oroszországtól, kimondta a végzetes ítéletet: miszerént itt kell örökké élnetek és halnotok. És ezen ítéletben ki van mondva bizonyos üdvösségtek is. Mert ti szegények és jámborok vagytok: egyedüli népfaj a világon, melynek semmi arisztokráciája sincs, s mely a maga fejlődését és boldogságát csupán a népelemi intézményektől, illetőleg ezek anyjától, a jogegyenlőségtől nyerheti. A jogegyenlőség felséges napja pedig már földerül Magyarországon, s én azt mondom: legyetek még egy kis türelemmel, föl jön a ti közmegelégedésetök napja is, s a világ bámulni fogja e hazát, hol az evangelium szellemében a különböző népfajok, mint igazi testvérek, egyenlő joggal hívák a boldogság asztalához. — Ungvár, ápril hó 6. 1861. Mészáros Károly Kéretnek a t. szerkesztőségek a meglepő tényeket tartalmazó sorok iránt figyelmmel lenni .(Közlő.) Idők Tanúja 1861. április 9. 3 Dobránszky Adolf úr körlevele a magyarországi orosz esperesekhez Azon idő, melyben a születési aristocratia uralkodott, hála istennek, egész Európában elmúlt: csak a magyar nemzet tudta megőrzeni némely maradványát ezen uralkodásnak. Ideje, hogy nemcsak ezen uralkodás egészen múljék el — hanem az aristocratiának már jóval veszedelmesebb fajai is megszűnjenek. Szentegyházunk és kedves nemzetiségünk múlhtatlanul szabadságot igényel, mely nélkül következőleg nemzetünknek úgy mint a papság és a falusi népnek fölvilágosodása és kifejlődése lehetetlenné válik; a magyar orosz népnek múlhatatlanul igyekeznie kell elérnie a jólértelmezett szabadságot, azaz, hogy szabaduljon meg a születési aristicratiától, a latin—magyar egyház és magyar nemzetiség aristocratiájától, — ha elveszni nem akar. A született testvérek sem élnek együtt egyességben, ha egyik közülök gazdag, a másik nyomorult; mert a gazdag nyomorultat megveti, e meg a gazdag ellen irigykedik; úgy közöttünk és a magyarok között egyetértés nem lesz, a meddig ezek egyházának, ezek nemzetiségének mindene, — a mi egyházunknak, a mi nemzetiségünknek semmije sem lesz, innen tehát a mi általunk szeretett és szét nem osztható magyar föld boldogságára múlhatatlanul szükséges egyetértésünk a magyar nemzettel követeli egyenjogúsításunkat, következőleg nemzetünk felszabadítását a magyarok igájából. Ezen felszabadítás most lehetőnek mutatkozik, mert nem is tekintve a magyar orosz nép jogait, mely polgárilag 1746. évig függetlenül a vármegyéktől, nemzetileg választott vajdái által, egyházilag pedig Pocsi és Tarkovics püspökök idejéig a clerus és nép által választott áldornagyok által igazgattatott; — ő cs. kir. apóst. Felségének kormánya minden nemzetiségek szabad kifejlődésének kedvez. Egész Európa az aristocratia elvnek ellene és a mi hazánkban is minden nem-magyar nép erősen fellép nemzetiségének természettől nyert jogaiért. — Az erdélyi románok Ö Felsége kegyelméből jogokat nyernek, melyek alapján ők egyenjogúlag igazgatott nemzetté 151.