Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben

ket egy hiú álomkór tünékeny képzelmeiért? Avagy nem inkább tanultok-e amaz olasztól, kik Helvécia felhős bérceit Italia fűszeres mezeiért, — amaz elszászoktól, kik Franciaország derült egét Germania ős vadonaiért fölcserélni nem kívánkoznak? Pedig látjátok, ezen népek anyja sem Svájcban s Frankhonban keresendő, s még sem kívánkoznak vissza az anyához, mivelhogy az maga is rab és boldogtalan! De azt mondják tinektek a zsoldos csábítók, hogy külön vajdaságra van szükségetek, mivel ily kormányzattal már ti bírtatok is. Én pedig, aki a ti történelmetöket a leggondosabban tanulmányoztam s megírtam, azt mondom, hogy az merő koholmány s szemtelen hazugság, mintha nektek valaha oly forma külön vajdaságtok létezett volna, mint a szerbeknek. A ti vajdáitok s kenézeitek hajdan időben csak egyszerű közösségi elöljárók, vagyis soltészek voltak, mint például a bereghi s máramarosi oláh és orosz telepek falubírái; de ti valamint külön országterülettel, valamint egy külön önálló kompakt nemzeti testülettel, — úgy külön politikai kormányzó főnökkel s nemzeti autonómiával soha nem bírtatok, s minthogy valamint nem is egy tömegben s egy időben, hanem csak a települők részleges beszállongásával állapodtatok meg e vendégszerető hazában, annál kevésbé igényelhettek külön kormányzatot s nemzeti autonómiát, amint nem a harmat külön medret, mely a Duna s Tiszának árjait koronkint megnöveli. Továbbá külön szakadárféle egyházi kormánzatot kívánni pedig nem annyit tenne-e, mint megtagadni azon felséges hitegységi uniót, melyet ti a római katolika s a magyar nemzeti egyházzal már Parthenius alatt kötöttetek, midőn a magyar egyház adományait s jótéteményeit elfogadtátok s ezek élvezetében ti és fiatitok vére a magyarokéhoz hasonlóan megnemesedett? Valóban, aki még egyházi tekintetben is oly hitszegő különválásra ösztönöz benneteket, nem mást céloz mint azt, hogy mielőbb a muszka hierarkia ölébe taszítson benneteket, — s mindkettőben szintén nem egyebet mint azt, hogy vagy az egységes Ausztriát hirdető abszolutisták „divide et vinces"-féle elvét a közös szétbomlás által diadalra segítse, vagy a pánszlávizmus őrjöngésébe ejtsen benneteket is, s így aztán, mint a lerészegített hölgyet, a világigázó Oroszország kéjvágyának készítsen prédájává. Ámde, mindezek után kérdem: mit vártok ti azon egységes Ausztriától, melynek álomhüvelyező publicistái a különszakadásban ígérnek nektek boldogságot? Mit ama hatalmas Oroszországtól, mely mint az éhes skorpió saját áldozatát, most kiküldött bérencei által a hízelgés és csábítás nyálával fon körül benneteket, hogy aztán annál könnyebben elnyelssen? Ismeritek-e kellőleg mind ezt, mind pediglen amazt? Ha nem ismeritek, íme hű képét adom én mindkettőnek. Ha végig nézünk a világon létező álladalmak közt, mit látunk a természetelleniesen egységesített, azaz kivehetetlen birodalmi fantomban? Látunk egy monárkiát, mely a maga kényuralmi egységesítő alkotmányával nem úgy mint a szabadság valódi tüneménye, hanem mint valami diplomatikai csalfény tántorog s csak pislog a világban; látunk egy monárkiát, melyben a német oly kevéssé leli hazáját, mint a magyar, tót, orosz, oláh, lengyel, cseh és horvát; egy monárkiát, hol a szabadság vak nő módjára szolgálja az uralkodási önkényt; egy monárkiát, hol a különféle nemzetiségeket halálos gyűiölségre uszítgatják egymás ellen, miként vadállatokat a római császárok korában, hol az arénában egymást szétmarcangolják; egy boldogtalan monárkiát, számos tartományokkal, hol az ostromállapot rémülete örökké tart; egy monárkiát, hol az igazságügyet mint vésztörvényt a katona, zsandár és finánc-hadak fegyveres csoportja kezeli, s hol a legszentebb fejedelmi szó kigúnyolásával a kötélre ítélteket „lőpor és ónnal" fekteti sírba a vérhatalom; látunk egy monárkiát, mely sarcolás, hadiadó, jószágkobzás is ingatag értékű papírpénzével a kommunizmust maga űzi a legnagyobb mértékben, egy monárkiát, hol éppen a monárkiai szeretet fájának immár semmi gyökere sincs a népek szemében, hol a kormányhatalom lábai alatt szüntelen igazodott e föld, melyen állandót építeni lehetetlenné vált; hol naponkint látjuk belépni a polgárháború hírmondóját a kabinetekbe; s hol a megcsalt és gonosz tanácsosok által félrevezetett hatalom körül csak azon áldozatok bús árnyait szemlélhetni, kik a kormány parancsára kivégeztettek. Látunk végre egy monárkiát, mely az egységesítés sziszifuszi munkájára kárhoztatva, midőn a különféle népcsaládok nyelvét, szokásait s erkölcseit lábbal tapodja, áldástalan törekvése eredményében egyebet sem tud fölmutatni, mint az elárvult, s elkínzott népek „egységes boldogtalanságát"! Ily gyümölcsökre vágyakoztok ti? Avagy a világuralmat hajhászó muszka kormány vaspálcája alá? Hát nem tudjátok e épen ezen hatalom az, mely minden népét, s minden polgárát szolga járomhoz láncolva tartja most is; hol a polgári s nem150.