Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben
kácsi püspök 1861. december 12-re össze is hívta az egyházmegyei szentszek teljes ülését. Ezen, a Gergely-naptár szerint december 24-én tartott szentszéki ülésen az „illetékesek nagy számmal s legtávolabb vidékekről is megjelentek", s megtárgyalták Dobránszky kérését. Az ülés végül is Dobránszky Adolf vereségével végződött, amennyiben „közakarattal s érzülettel kimondatott: miként szeretett testvérünkhöz, a magyarhoz, kinek vállaira velünk együtt elég súlyos terhek nehezültek, régi összeköttetésben maradni s alkotmányos úton parányi tehetségünket arra fogjuk felhasználni, hogy ama feszültség, mely a nemzet s a fejedelem között létezik, elháríttassék, hogy oly sok küzdés és viszály után az alkotmányos szabadság kárpótolja közös szenvedésünket; kijelentetett határozatilag, hogy a nemzetiségi kérdések megoldásának egyedüli illetékes helye az országgyűlés lehet, miért is ő csász. kir. apóst. Felsége leghatározottabban fel fog kéretni, hogy a nemzetiségi kérdés[t] ... a legmagasabb királyi előterjesztésekbe" bevegye. „A szentszék ezen eljárása villámsebességgel szárnyalta be a Kárpátalját — írta a közlő —, s e hazafiúi eljárás megnyugtatá a felzaklatott kedélyeket." 5 2 Az események egyébként részint egy kancelláriai levéltári forrás, részint a cikkíró Markos Györgynek 1861. december 20-án Kazinczy Gábornak intézett leveléből is ismeretesek. 5 3 A rutén mozgalommal monografikus igénnyel foglalkozó Mayer Mária művéből kitűnően a hivatalos ülést megelőzően már volt egy összejövetel. A püspök „a ruszin értelmiség legaktívabb képviselőit tanácskozásra hívta össze", 5 4 másutt ettől teljesen függetlenül azt fejtegeti, hogy „1864-ben Markos visszaemlékezik egy 1861-ben Ungváron, a munkácsi görög katolikus püspöknél tartott magántanácskozmányra, melyen a megye több értelmesége részt vett, és december 20-án kimondták, hogy a királytól várják a nemzetiségi ügy megoldását". 5 0 Markos egyébként idézett levelében január 1-i keltű cikkével teljesen egyezően írta le e december 20-i „titkos szkupcsina" lezajlását is. 5 6 Maga Mészáros csupán a szentszéki ülésről tudott: „A püspök Popovics Vazul, nem gondolva a tárgy politikai kényes volta s illetékességével, e fölhívásra csakugyan népes consistoriumot tart s véleményadásra hívja föl az orosz papokat. Ezek december hó 12-én (1861) összegyűlnek [s] szavazattöbbség szerint elhatározzák: hogy nem látják szükségét annak, miszerint Dobránszky valami politikai ügynökül fölhatalmaztassék ; hanem ők maguk lépést teendnek a trónnál, miképp a nemzetiségek ügye s különösen a ruthenek kívánalmai is a legközelebbi országgyűlés alkalmával a királyi propositiokban benfoglaltassanak. Ezen fölirat fogalmazására e jó urak Markó [s] Györgyöt bízák meg." 5 7 A munkácsi püspöki konzisztóriumnak 1861. december 12/24-i üléséből kibocsátott kérvénye, amely csak 1862. január végén került nyilvánosságra, így szólt : „Nemcsak az idő követelménye, de főképp Felséged határtalan igazságszeretete, melynek erejénél fogva a hatalmas monarkia minden népe javának előmozdítását atyai szívén viseli", azt teszi szükségessé, hogy „oly nemzetiségi jogokat és szabadalmakat, melyekkel más magyarországi népek, de különösen a németek, szerbek, tótok és románok bírnak a magyar királyság határainak elszakítása és az alkotmány megsértése nélkül, népünknek is törvényes úton megadni kegyeskedjék; népünknek, mely a mostani idők viszonya alatt sokat és sokáig volt kénytelen szenvedni, mely mégis tántoríthatatlanul hű maradt, és Magyarországban 500 ezer lelket számlál, és megengedni méltóztassék, hogy ők a 52 Markos György: A nemzetiségi kérdéshez, Ungvár, jan. 1. Magyarország 18Ö2. január 9. E cikket 1862. január 11-én az Idők Tanúja is átvette. 53 Szabad i. m. 607. 54 Mayer i. m. 34. 55 Mayer i. m. 52. 56 Mayer i. m. 52. 57 Mészáros i. m. 74. 142.
