Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben

törvénybeigtatás végett a kir. előterjesztvények, vagy a legkegyelmesebb propoziciokban, melyek a legközelebbi országgyűlés elé fognak terjesztetni, felvétessenek, az országgyűlés elé terjesztessenek, és az ily módon hozott törvényt annak idejében legmagasabb szentesítésével ellátni méltóztassék."'

8 Az idézett szövegrészből egyértelmű, amint azt már Szabad György is megállapította,

5

9 hogy a hazai ruténségnek legalábbis nagyobb részének ez a legmagasabb egyházi testülete, miként 1861. július 2-i határozatában, továbbra is a hazai törvényhozástól várta más nemzetiségekkel azonos jogállásának alkotmányos biztosítását. Mivel 1861 júliusában az országgyűlési tárgyalások még javában folytak, közvetlenül a felvidéki — valószínűleg csak a rutének lakta — kerületekben választott képviselőket kereste meg a szentszék azzal a kívánsággal, hogy a ruténeknek is „az alkotandó országos törvényben világosan s név szerint biztosíttassanak mindazon jogok és szabadalmak, melyek minden más hónukban lakó, jelesen pedig, szerb, román, éjszaki szláv [szlovák] és német nemzetiségek számára édes hazánk feldarabolása és alkotmánya veszélyeztetése nélkül megszavaztatni fognak".

6

0 A királyhoz — s nem a császárhoz! — utóbb csak azért fordultak, mert a jövendő országgyűlés törvényhozási tárgyait régi szokás szerint az általa előterjesztendő propozíciók szokták tartalmazni. Mészáros Károly eleve helytelenítette, hogy a püspök „ezen tisztán politikai ügyet" a szentszék elé vitte, ha pedig már odautalta, akkor miért nem hívott meg arra világiakat, és miért történhetett a tanácskozás „a magyar ajkú gör. katolikusok" mellőzésével. Nem elégítette ki e határozat sem, mondván: a „munkácsmegyei orosz papság mégis csak nemzetiségi kérdést juttatott el a trónhoz". Mészáros önéletrajzának e részébe kívánta beiktatni „Dobránszkynak az orosz papokhoz intézett nevezetes legutóbbi körlevelét, melyet minden hírlap közlött".

0

1 Ez egyébként nemcsak a kéziratból maradt ki, hanem Csorba forráspublikációjából is hiányzik. Ámbár a szerző dátumot nem adott, minden kétséget kizáróan arról, a már említett, Bécsben kelt 1861. október 30-i körlevélről van szó, amelyből levéltári forrás alapján Mayer is idézett.

6

2 Valaki a címzettek közül — talán éppen Markos György révén — e körlevelet beküldte a Magyarország szerkesztőjének, aki azt mint „régen várt" dokumentumot 1862. január 18-án közölte. Innen vette át aztán a Sürgöny és az Idők Tanúja is; a Pesti Napló és a Magyar Sajtó viszont hallgatott róla. A lapok Dobránszky Adolf levelét leleplező és kárörvendő kommentárokkal kísérték. A Magyarország szerint e levél „a magyar aristocratia, a magyar nemzetiség s a magyar rom. katolikus egyház ellen izgat". Ennek indokoltságát tagadva a szerkesztő leszögezte: „Megvetéssel kell az ily népbaráttól elfordulnunk, ki lehetőségig csendesen szőtt mesterkedésével oly célra tört, mely igazolást a nép vágyaiból nem nyer, ki egy velünk ezer év óta testvéri szeretetben élő nemzetiségben, általunk sohasem háborgatott népben oly vágyakat kíván feltölteni, melyek minthogy szakadásra vezetnének, é[p]pen a nép érdekeinek ártalanak."

6

3 A Sürgöny is megnyugvással közölte a körlevelet, mivel „az merész kézzel lerántja a fátyolt azon törekvésekről, melyeket a nemzetiség nevében a nemzetiségek képviselőinek »szélső baloldala« és legszájasabb része táplál".

6

4 Az Idők 58 A munkácsi püspöki consistorium kérvénye. Idők Tanúja 1862. január 28. vö. Sürgöny 1862. január 28., Magyarország 1862. január 29., Pesti Napló 1862. január 30. 59 Szabad i. m. 607. 60 A munkács megyei g. k. szentszék [2055. sz.] megkereső levele a felvidéki képviselőkhöz. Idők Tanúja 1861. július 11. 61 Mészáros i. m. 74. 62 Vö. Mayer i. m. 33. 63 Dobránszky Adolf úr körlevele a magyarországi orosz esperesekhez. Magyarország, 1862. január 18. Vö. Függelék: 3. dokumentum. 64 Sürgöny 1862. január 19. 143.