Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben
birtokos a verekedést kereken tagadta, a fölfegyverzett csendbiztosok és pandúrok jelenlétét pedig a rendfenntartással indokolta; szerinte a központi választmány éppen azért tette más-más napra a választásokat, hogy a „nemes indulat verekedéssé ne fajuljon". Az osztállyal szemben, amely nemzetiségi kérdést látott az ügyben, mindkét magyar képviselő éppen azt bizonygatta, hogy „a petitio csak 10 panaszosnak az ügye" (Eötvös), Beregben pedig nincs nemzetiségi súrlódás, hiszen „kik csak megközelítő képzettséggel bírnak, a megyei tisztviselők körébe bekerültek" (Demjén). A mezőkaszonyi képviselő attól tartott, hogy „azon ingerültség, amely most még csak a 10 panaszlónak sajátja, a vizsgálat elrendelése által ki fog szivárogtatni a nép rétegeiben is". Márpedig szerinte is a választók négyötöd része e kerületben rutén volt. Seregélyi Sándor az osztály javaslatát pártolva kifejtette: „Az illető VII-dik osztálynak azon eljárását, mely szerint a sértett magyar—orosz nemzetiséget figyelemre méltatta, szinte köszönettel veszem, mert elkeserítőleg hat rám minden olyan eset, mely a magyar—orosz nép és a magyar között az egyetértést, a testvériséget lázítólag megzavarja, másrészt pedig azért, mert már a sérelemnek illő helyeni elösmerése is gyógyító balzsamként képes hatni az elnyomottakra és képes az egyetértést helyreállítani." A máramarosi képviselő a petícióval összhangban a baj gyökereit Bereg vármegye választókerületi felosztásában látta. Mint mondta, e megyében ugyan a lakosság kétharmadát kitevő, 80—90 ezer rutén „egytömegben folytonos territóriumon" lakott, „mégis Beregnek a magyarság által lakott harmad részén egymáshoz közel eső magyar helyek jelöltettek ki kerületi főhelyeknek", minek következtében a „magyar—orosz népnek" távoli, vele ellenséges helyekre kell menni szavazni, ahol — amint az már 1848-ban Munkácson megesett Hajdú Jerom és Román Ferenc felléptekor — megverik őket. 2 8 A képviselőház végül is szavazattöbbséggel igazolta Buday Lőrincet; a jegyzőkönyv szűkszavú megfogalmazása szerint a választása ellen felhozott panaszok nem voltak okadatoltak, 2 9 ami jelen esetben az írásos bizonyítékok hiányát jelentette. Kár, mert ha egy alapos és részrehajlatlan vizsgálat fényt derített volna az eseményekre, a ház határozata biztosabb alapokon nyugodhatott volna. E választásnak még egy mozzanata érdemel figyelmet. A Magyarországnak Beregből azt írták, hogy „ott Dobrovszky helytartósági tanácsos Mészáros Károly ügyvéd kíséretében az orosz népet a magyarság ellen bujtogatta", maga a jelölt pedig a „robotot használta az »urak» elleni izgatásban". 3 0 A hírt, melyet időközben más lapok is ávettek, 3 1 Mészáros mint koholmányt megcáfolta. Kijelentette: „ő Dobránszky urat 11 éve nem látta; nem izgatott, mert oroszul nem tud, ... a választók absolut többségének vezérei önkényt hívták meg ; ... megválasztása erőszakos intimatiok által hiúsult meg". 3 2 III. A rutén görög katolikus papság megyegyűléseken és képviselőválasztásokon való színrelépése együtt járt korántsem egységes mozgalmuk programjának formálódásával, szűkebb vagy szélesebb körre terjedő nyilatkozatok közzétételével. A távolabbi célokat magában foglaló átfogó program 1861 tavaszán még 28 Az 1861-ik év april 2-án Pesten egybegyűlt országgyűlés képviselőházának naplója (Pest, 1861.) 70—71. 29 Ruszoly, Diss. 91. 30 Magyarország 1861. március 28. 31 Pesti Napló 1861. március 28., Szegedi Híradó 1861. március 31. 32 Magyarország 1861. április 4., vö. Idők Tanúja 1861. április 5., Pesti Napló, 1861. április 6. 134.
