Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben
niányzott; ha voltak is más nemzetiségekhez hasonló autonóm törekvéseik, ezeket egyelőre nem hozták nyilvánosságra. A programkészítésben fő szerepet játszott Dobránszky Adolf, aki az abszolutizmus éveiben Magyarország és Galícia nemzetiségbelijei által lakott részeinek egyesítésével Ruténia megszervezésére törekedett. Mészáros szerint Deskó János munkácsi esperes is segítésére volt; Ungvárra ő küldött egy példánty a programból terjesztés végett, Csopey Antalt kérvén meg minél több példányban való lemásolásra és szétküldésre. Csopey veszélyesnek találván a dolgot, Balogh József gimnáziumi tanárral csupán egy példányban íratta le azt, az eredetit pedig visszaküldte Munkácsra. Mészáros e titokban terjesztett programra válaszul fogalmazta meg Szózatát, amely egyébként magában foglalta annak fontosabb pontjait is. 3 3 Mivel az 1861. téli—tavaszi, nyilvánosságra került rutén elképzelések történeti áttekintése mindmáig hiányos és elnagyolt volt, a Mészáros-féle Szózat és az arra való reagálások jobb megértése érdekében érdemes röviden sorravenni a korábbi megnyilatkozásokat is. Ha a rutének megyegyűléseken való szereplését illető tudósításokat 3 4 nem számítjuk, az első programszerű irat a beregi ruténeknek a megyeszervezés alkalmával a főispánhoz intézett felrata volt, melyet a Magyar Sajtó 1861. február 1-én közölt. „Fölébredt azon népfaj is — írták a 70 000-nyi [!] magyar eredetű, de tiszta orosz népcsoport nevében —, mely ősi idejére, történetére egykorú a magyarral, mely ... együtt harcolt, egy közös vérrel szerzé annyi viszontagságteljes szép hazánkat, együtt, testvéri közmegegyezéssel alkotá meg ős népünk szent alkotmányát." Kérésük az volt, hogy Bereg vármegye állandó bizottmányában számarányukhoz képest nyerjenek képviseletet, a tiszti állomások pedig . .. népességükhöz kellő arányban méltányos jogosság mellett, ha lehet jobbára saját kebelünkből s vallásunkból származott egyének által töltessenek be". E felirat szerzői elhatárolták magukat a pánszlávizmustól: „nem az a célunk — írták —, hogy külön nemzetiséget s külön népfajt képezzünk, minket soha el nem ragadott az orosz fanatizmus"; sem elszakadását, „sem a szláv elemmeli egyesülést" nem kívántak, csupán „kebelünkből származó, vallásunkon levő egyéneink s ifjaink számára, kik ... legtisztább magyar érzelemről tanúskodnak, egy szebb pályára igényt, kilátást s jövőt", a népnek pedig, melynek addig papjain kívül nem volt vezető rétege, „egy teljesebb kiterjedésű s műveltebb világi osztályt alakítani s biztosítani". 3 5 E cikk megjelenésének másnapján kelt Ungvárt az a levél, melynek írója a rutén nyelv ápolását tekintette a fő feladatnak, rámutatván arra, hogy az iskolák germanizálása miatt „a szomorú 11 év" alatt nem volt lehetséges nyelvük iskolai tanítása és tanulása. Különösen szerencsétlennek tartotta, hogy Ungvárt, ahol „az ifjúság nagyobb része orosz", s papi pályára készül, nem tanulhatja anyanyelvét, minek hátrányát későbbi pályáján érzi meg. (Csak a hittant tanulhatták anyanyelvükön.) Nehogy Galíciába kelljen menniük nyelvi képzésre, azt kérte, hogy az ungvári gimnáziumban püspöki felügyelet melleit a rutén legyen az oktatási nyelv, hiszen a magyarok Kassán, Szatmáron vagy Üjhelyen úgyis tanulhatnak. Példaként a belényesi román gimnáziumot hozta fel. Minimális igénye egyébként a magyar és orosz nyelven való párhuzamos képzés volt; azzal a megszorítással, hogy a rutén diákoknak a magyart is tanulniuk kell. 3 C 33 Függelék: 2. dokumentum, vö. Mészáros i. m. 71. 34 Pl. Beregszász, dec. 10. Sürgöny 1860. december 15. 35 Több bereghi magyar-orosz: Bereghmegye, Ilosva, jan. 23. (A bereghi magyaroroszok fölirata az illető főispánukhoz a megye szervezése alkalmával). Magyar Sajtó 1861. február 1. 36 K. G. Ungmegye, Ungvár febr. 2. (Az itteni oroszok kívánata egy nemzeti tanoda felállítása iránt.) Magyar Sajtó 1861. február 20. 135.
