Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben
madták az ellenpártiakat, elvették tőlök a „szabadság jelvényét, a nemzeti zászlót". Híveik megfutamodván Mészáros főemberei hiában óvták, az elnök Buday Lőrincnek egyhangú közfelkiáltással való megválasztását mondta ki. Bár ez az eljárás a cikkírók szerint „nem a köz-cél oltárához, de a separatismushoz vezető út" volt, mégis bíztak az egyetértés helyreállításában. 2 3 Aligha tévedek, ha a cikk íróit azzal a tíz lelkésszel azonosítom, akik a [Nagy-]Bereg mezővárosában mindjárt a választás napján megfogalmazott s aláírt panaszt intézték a képviselőházhoz, amint arról megbuktatott jelöltjük is megemlékezett önéletrajzában. 2 4 Mészáros egyébként három nap múltán maga is megfogalmazta óvását, s azt az előbbi irattal együtt maga küldte meg a háznak; utólag pedig be kívánta iktatni életrajzába is. 2 5 E két — alább közlendő — irat az események részletezésében némileg eltért ugyan egymástól, alapjában véve mégis azonos tényállást rögzít. A vármegye tisztikara, élén az ellenjelölt testvérével, Buday Sándor első alispánnal a Schönborn uradalom által is támogatva igen határozottan lépett föl Mészáros Károllyal és híveivel szemben. A választás csakis a szavazók többségének megfutamodása után lehetett egyhangú. Mind a panaszkodó papok, mind az óvással élő képviselőjelölt valóságos nemzetiségi jogsértést láttak ebben az eljárásban, amiért is szigorú vizsgálatot, majd új, más helységben megejtendő választást kértek. A ház korelnöke Buday Lőrinc megtámadott mandátumát — a véletlen folytán Dobránszky Adolféval együtt — a VIII. igazoló osztályba sorolta, így az a Bernáth Zsigmond nagykaposi (Ung. vm.) képviselő elnökletével működő VII. igazoló osztály elé került, amely 1861. április 10-én adott róla véleményt. Az osztály a panasz és az óvás tényállási elemeinek fölvázolása után kimondta: „Noha e vádpontok bebizonyítva nincsenek; tekintve azonban, hogy a panaszok minden egyes vádpont igazolása tekintetből tanúkra hivatkoznak; tekintve továbbá a ház szabályainak 10. §-át, mely szerint arra, hogy valamely panasz figyelembe vétessék, annak indoklása elégséges: az osztály... vizsgálat elrendelését annál szükségesebbnek tartotta, mert a felhozott tények a választás erkölcsi [és] phisikai szabadságával éles ellentétben állanak, s mivel a jelen esetben orosz ajkú választók érdekeltetvén, a helyzet igényei sürgetik elhárítani minden okot vagy alkalmat, mely a követválasztási mozgalmaknak a nemzetiségi pártharc jellemét vagy színezetét kölcsönözhetné." Külön kiemelte az osztály, hogy a részrehajlás nélkül megejtendő vizsgálatot az „orosz nyelvet értő" képviselőkre — Szaplonczai Józsefre és Jura Györgyre — kellene bízni. 2 6 E liberális szellemű határozat különösen azért érdemel figyelmet, mert a verifikációs szervek általában nem elégedtek meg a tanúkra való puszta hivatkozással, hanem csak az írásbeli bizonyítékokat (nyilatkozatokat) tekintették elégséges alapnak a vizsgálat elrendelésére.*'-' 7 A képviselőházban Eötvös Tamás munkácsi és Demjén István mezőkaszonyi képviselők Buday Lőrinc igazolása mellett érveltek, Seregélyi Sándor ökörmezői (Máramaros vm.) képviselő viszont a vizsgálat elrendelését sürgette. A megyebeli képviselők kereken tagadták a visszaéléseket. Eötvös szerint a határnap-áttételt a tiszaújlaki és a beregszászi országos vásár indokolta, mert „az egész fölvidék a vásárokon veszi, ami vennivalója van, s eladja eladnivalóját"; különben is a választók tudtak a halasztásról, amit bizonyít, hogy háromezer s egynéhány-százójukból mintegy háromezer meg is jelent. A vásárosnaményi 23 „Több beregi magyar-orosz": Beregmegye, Ilosva, mart. 29. (A fölvidéki kerület képviselő-választása). Magyar Sajtó 1861. április 2. 24 Függelék: 1. dokumentum, vö. Mészáros i. m. 70. 25 Függelék: la dokumentum, vö. Mészáros i. m. 70. 26 Országos Levéltár Képviselőházi és nemzetgyűlési levéltár 1861/III—79.; Ruszoly, Diss. 84., 95—96., 98. 27 Ruszoly, Diss. 91. 133.
