Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete 1606—1871
rendelet megérkezte előtt a kerületi törvényszék 1861. november 4. és következő napjaira kitűzte a büntető, illetve polgári perek tárgyalását. A büntető törvényszék ezen a napon össze is ült s a tárgyalás megnyitásakor Kovács Miklós alkapitány röviden vázolta a politikai helyzetet, amelynek megvitatása után ügy határoztak, hogy mivel a törvényszéket a városok kiküldöttein kívül ugyanazok a kerületi tisztviselők alkotják, akik a közigazgatási ügyeket is intézik, erkölcsi és törvényes kötelességük, hogy mint a Kerületi tisztviselői karnak a törvényszéket is alkotó tagjai többé ne tekintsék magukat semmiféle működésre feljogosítottnak mindaddig, amíg a kerület önkormányzatát gátló akadályok meg nem szűnnek és alkotmányos jogainak gyakorlásába vissza nem helyezik. A törvényszék ezért további működését kénytelen megszüntetni, hogy azonban a személy- és vagyonbiztonság, valamint a magánszemélyek érdeke a hirtelen bekövetkezett politikai változások miatt csorbát ne szenvedjen, — a mostanra már kitűzött büntető és polgári ügyek tárgyalásának megtartását rendelték el. 8 8 A negyedik napon, november 7-én az elnöklő alkapitány bejelentette az ülésen, hogy az összes kitűzött büntető ügyet letárgyalták s mivel működésüket be kell szüntetniük, „a bekövetkezhető — az eddigieknél is netalán nehezebb — napok elszenvedésének eltűrésére erőt" kívánt a törvényszék tagjainak és az ülést berekesztette. 8 9 A helyén maradt Sillye Gábor főkapitány a Hajdúkerület érdekeire hivatkozással mindent elkövetett, hogy a tisztviselőket rábírja állásuk újbóli elfoglalására. Ez jórészt sikerült is és 1862. április 7-re Kovács Miklós alkapitány a törvényszék tagjait összehívta. Az ülés megnyitásakor az igazságszolgáltatás folytatását azzal indokolta, hogy a hónapok óta tartó szünet a köz- és vagyonbiztonság szempontjából súlyos veszélyeket és károkat rejtett magában, aminek az elhárítása addig is kötelességük, amíg a jelenlegi zavaros helyzetet és a Kerület politikai állását törvényhozásilag rendezik. 0 0 A most említett időponttól kezdve 1871 december végéig a tárgyalásokat már zavartalanul megtartották. 9 1 A gazdasági élet fejlődése következtében az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokkal visszaállított 1848 előtti feudális bírósági szervezet hosszú ideig rnár nem volt fenntartható és létre kellett hozni a polgári társadalom igényeinek megfelelő bíróságokat. Ennek elvi alapjait az 1869 :IV. tc. rakta le azzal, hogy az igazságszolgáltatást elválasztotta a közigazgatástól, az ítélőbírák kinevezését az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a király hatáskörébe utalta, előírta a bírói állás betöltéséhez szükséges képesítési követelményeket, szabályozta az összeférhetetlenséget s meghatározta a bírói függetlenség biztosítékait. Ezeknek a rendelkezéseknek a szem előtt tartásával kezdett hozzá az igazságügyminisztérium az elsőfolyamodású bíróságok rendezésére vonatkozó törvény kidolgozásához. A tervezet a megyei közgyűléseken óriási ellenzést váltott ki, mert a királyi bíróságok megszervezésében az ősi alkotmány megsértését látták. Egyremásra küldték a kormányhoz a tiltakozó felterjesztéseket. A Hajdúkerület közgyűlése 1870. június 1-én a képviselőházhoz intézett beadványában azt kívánta, hogy a törvényhatóságok területi épségét törvénykezési tekintetben is tartsák fenn. Az elsőfolyamodású királyi bíróságok székhelyének kijelölése kérdésében készített bizottsági tervezet azonban ellenkezett a Hajdúkerület közgyűlésének álláspontjával. A bizottság Böszörményben törvényszék, ugyanitt, továbbá Nánáson és Hadházon járásbíróság felállítását, míg a Szoboszlón létesítendő járásbíróságnak a debreceni törvényszék területéhez csatolását javasolta. A közgyű88 Uo. B. ügyek jkv. IV. B. 756/d. 1. k. 1861. nov. 4. N° 184. 89 Uo. 1861. nov. 7. N° 218. 90 Uo. Hajdúkerület polgári perek jegyzőkönyve. IV. B. 756/b. 1. k. 91 1862 áprilisától 1871. december 31-ig 863 elsőfokú és 114 másodfokú (városoktól fellebbezett) bűnügyet tárgyaltak. Fellebbezés folytán 437 ügyet (50,6°/ 0) terjesztettek fel a királyi táblához, ennek ítéletei ellen 164 esetben jelentettek be további perorvoslatot a hétszemélyes táblához. Az adatokat a szerző állította össze. 114
