Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete 1606—1871
vényes bíróságok életbe léptetését határozta el. A megszüntetett bíróságok május l-ig kötelesek voltak a folyamatban levő ügyek iratait azoknak a hazai törvényhatóságoknak átadni, amelyek az eljárás folytatására jogosultak voltak. A Hajdúkerület törvényszéke 1861. június 6-án a megszüntetett bíróságoktól átvett ügyek tárgyalásával kezdte meg működését. Az ülés megnyitásakor Kovács Miklós alkapitány, a törvényszék elnöke megemlékezett az abszolutizmus nehéz éveiről és arra figyelmeztette a bíróság tagjait, hogy a büntető ügyek elbírálásánál „a bírói tekintélyt megillető komoly méltóság, megfontoló higgadtság és részrehajlatlan igazságosság legyen állandó elve és vezérfonala a tanácskozásoknak'\ 8 5 Már az ülésszak második napján felmerült az a kérdés, hogy a fellebbezések megengedésénél a nemes és nem nemesek közötti különbséget figyelembe kell-e venni? A kérdés eldöntésénél abból indultak ki, hogy az 1848:VIII. tc. tulajdonképpen a kötelességek egyenlőségének elvét mondta ki. Nem képzelhető tehát, hogy ha a teherviselés egyenlő, a törvény előtti egyenlőtlenség fenntartható. A törvényhozásnak nem lehet célja a már meglevő alkotmányos jogok korlátozása, hanem inkább annak kiterjesztése. Evégett határozatilag kimondták, hogy a nem nemesek is ugyanúgy élhetnek a fellebbezés jogával, mint korábban a nemesek. 8 0 Az ugyanígy rendelkező Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat a képviselőház két héttel később, június 22-én, a főrendiház pedig július 1-én fogadta el. Az országbíró a Szabályok 5 példányát július 23-án kelt levelével küldte meg a Hajdúkerületnek azzal, hogy amíg az alkotmányos törvényhozás másként nem rendelkezik, mindennemű törvényes eljárásban ez szolgál zsinórmértékül. 3 7 Mivel az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok a magyar feudális bíróságokat állította vissza, a Hajdúkerületben is változatlan hatáskörrel az 1848-ig fennállott bírósági szervezet éledt fel. A városi tanácsok elsőfokú büntető ítélete ellen tehát továbbra is a kerületi törvényszékhez, ennek elsőfokú ítélete ellen pedig most már társadalmi megkülönböztetés nélkül és a kiszabott büntetés mértékétől függetlenül a királyi, onnan pedig a hétszemélyes táblához lehetett fellebbezéssel élni. A kerületi törvényszék 1861 június, július, augusztus, szeptember és november hónapokban tárgyalta a büntető ügyeket és 76 elsőfokon hozott ítélete közül 18 ellen jelentettek be fellebbezést. A tizenegy évi kényszerű szünet után újra elkezdett jogszolgáltatás nem sokáig volt zavartalan. Az 1860-ban kiadott októberi diplomával és az 1861 februári pátenssel az uralkodó a magyar alkotmányos elvekkel ellenkező, új alkotmányt akart a nemzetre kényszeríteni. Az 1861. április 2-re összehívott országgyűlésen viszont csaknem kizárólag olyan képviselők jelentek meg, akik a jogfolytonosság elvére hivatkozással az 1848. évi törvények alapján kívánták a magyar államot felépíteni. Mivel a nemzet és a császár közötti megegyezés nem sikerült, az országgyűlést feloszlatták és Schmerling osztrák belügyminiszter — akinek jelentős szerepe volt a februári pátens kidolgozásában — önkényes katonai kormányzást vezetett be Magyarországon. A Hajdúkerület közgyűlése 1861. október 3-án — a megyékhez hasonlóan — úgy határozott, hogy ha a közgyűlés feloszlatása vagy betiltása bekövetkezik, a tisztviselői kar a főkapitány kivételével működését megszünteti. Az előre sejtett kormányintézkedés rövidesen megjelent. A főkancellár 1861. október 27-én kelt rendeletével a hajdúkerületi közgyűlések tartását további intézkedésig betiltotta, ezért a novemberre már kitűzött közgyűlés megtartása annyival is inkább lehetetlenné vált, mert a kormány parancsot adott a katonaságnak az esetleg összeülő megyei közgyűlések erőszakos feloszlatására. Ebben a helyzetben a kerületi tisztviselők a közgyűlés október 3-i határozatának megfelelően állásukról lemondtak. Még a főkancellári 85 Uo. B. ügyek. jkv. IV. B. 756/d. 1. k. 1861. júni. 6. N° 1. 86 Uo. 1861. júni. 7. N° 39. 87 Uo. Ker. közgy. ir. IV. B. 752/b. 2. csomó. 1861. Fasc. VI. No° 9. 113
