Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete 1606—1871
nem jelentette, hogy a közigazgatási ügyek megvitatását teljesen elkülönítették a polgári és büntető perek tárgyalásától. A közgyűléseken is tárgyaltak polgári és büntető ügyeket és a sedriákon is foglalkoztak közigazgatási kérdésekkel. 1760—1780 között többször tűztek ki ún. Sedes Captivorum Revisoria, rabok ügyével, tehát bűncselekmények elbírálásával foglalkozó üléseket, de még ezeken is ítélkeztek polgári perekben, sőt a felsőbb kormányhatóságoktól érkezett közigazgatási rendeleteket nemegyszer itt tárgyalták meg. A peres ügyek tárgyalását 1780-ban különítették el a közigazgatási ügyek intézésétől akként, hogy a közgyűléseken kizárólag közigazgatási kérdésekkel foglalkoztak, a polgári és büntető ügyeket pedig külön-külön határnapokra tűzték ki és ezeket az üléseket a Hajdúkerület bűnfenyítő, illetve polgári törvényszékének nevezték. Ez természetesen nem jelentette a közigazgatás és igazságszolgáltatás különválasztását, mert mindkét ügycsoportba tartozó ügyeket a Hajdúkerület közgyűlésének tagjai intézték, éspedig 1761-ig a főkapitány, hadi- és házipénztáros, jegyző, ügyész, valamint a városok 2—3 kiküldöttje. Ők gyakorolták tehát a bíráskodást, a jegyzőnek és ügyésznek azonban az ítélethozatalban szavazati joga nem volt. A Hajdúkerület kialakulása után a főkapitány helyettesítésére alkapitányt is választottak, ez a tisztség azonban XVIII. század derekáig gyakran nem volt betöltve, ezért az alkapitány csak 1761-től kezdve vett részt rendszeresen az ítélkezésben s a főkapitány akadályoztatása esetén ő elnökölt mind a közgyűléseken, mind a sedriákon. A megnövekedett hivatali feladatok ellátására a Helytartótanács engedélye alapján az 1778-ban tartott tisztújító közgyűlésen négy rendes és három létszám feletti assessort (ülnököt) és kerületi commissariust (hadbiztost) választottak, akik szintén szavazati joggal vettek részt a közigazgatási és bírósági ügyek intézésében. 5 7 1781-től az adószedő és 1806-tól a levéltáros is tagja lett a közgyűlésnek, ezért az ítélkezésben ők is részt vettek. A városi kiküldötteket már az 1698. majd az 1708. évi kerületi statutumok 12 forint büntetés terhe alatt kötelezték a közgyűléseken való megjelenésre. 5 8 Ezeknek a rendelkezéseknek azonban nagyon gyakran nem tettek eleget, hol egyik, hol másik város követei maradtak távol. Több ízben megtörtént, hogy későn jelentek meg a tárgyalásokon és onnan „az elöl ülők engedelme nélkül szabad tetszésük szerint eltávoztak" m Emiatt úgy határozott a közgyűlés, hogy az ilyen fegyelmezetlen városi tisztek a körülményekhez képest hivataluktól is elmozdíthatók. Az is előfordult, hogy elfogadható ok nélkül kerületi tisztek maradtak távol a büntető ügyek tárgyalásáról. Őket azzal a figyelmeztetéssel igyekeztek kötelességük teljesítésére szorítani, hogy ismételt indokolatlan távolmaradásuk esetén fizetésüket nem adják ki. 6 0 De a megtorlások kilátásba helyezésével sem érték el, hogy minden tárgyaláson valamennyi kerületi tiszt és városi kiküldött jelen legyen. A városi tanácsokat újból és újból figyelmeztették, hogy „a százados gyakorlat s törvényes rend szerint követet küldjön a törvény székre". ß i Ez a százados rend — átmenetileg — II. József igazságszolgáltatási reformjainak hatására szenvedett csorbát. 1785 augusztusától 1787 februárjáig a városok képviselői nem vettek részt a törvényszéki üléseken, kizárólag a kerületi tisztek ítélkeztek. A kerületi tisztek vagy a városi kiküldöttek egyikének-másikának távolmaradása a tárgyalás megtartását nem akadályozta. 1778-tól az ítélethozatalhoz az elnökkel együtt legalább hét közgyűlési tag jelenléte volt szükséges s ennyien általában jelen voltak. II. József halála után, 1790. május 17-én a Hajdúkerület közgyűlése az 1790. 57 Uo. 5. k. 1778. máj. 12. 58 Uo 1. k. 1698. nov. 22. Statutum 3. pontja. Uo. 1708. okt. 11. Statutum 2. pontja. 59 Uo. 19. k. 1812. Szent Mihály hó 9. N° 27. 60 Uo. B. ügyek jkv. IV. A. 502/d. 3. k. 1835. dec. 9. 61 Uo. 4. k. 1847. dec. 13. N° 260. 1848. dec. 11. N° 274. 106
