Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete 1606—1871
gás helye 5 4 szerinti bíróság illetékességét állapították meg. A hajdúvárosokban kezdettől fogva az elkövetés helye szerinti bíróságot tekintették illetékesnek, tehát eljártak mindazokkal szemben, akik a városok területén bűncselekményt követtek el, ha pedig olyan személyt fogtak el, akivel szemben máshol elkövetett bűncselekmény gyanúja merült fel, oda kísértették át. Ugyanilyen gyakorlatot folytatott a debreceni tanács is. Ennek az volt az indoka, hogy a cselekmény bizonyítása legcélszerűbben az elkövetés helyén történhetik meg, mert rendszerint ott találhatók a tanúk. A hajdúvárosok tanácsai, majd a Hajdúkerület közgyűlése mindvégig következetesen ragaszkodott az elkövetés helye szerinti illetékességhez. így 1729ben a közgyűlés megtagadta az egri káptalan praefectusának azt a kívánságát, hogy a káptalan birtokához tartozó Margitai-földön elfogott és a szoboszlói tanácsnak átadott Egri Ferenc tolvajt adják ki a káptalan jurisdictioja alá. Az elutasító határozatot azzal indokolták, hogy Egri Ferenc Szoboszló város területén követett el lopást, ezért ügyében a szoboszlói magisztrátus bíróságának kell eljárnia. 5 5 Az udvari haditanács rendelkezése következtében 1785-től a Hajdúkerület törvényszéke nem volt illetékes azoknak a bűncselekményeknek az elbírálására, amelyeket a katonai szolgálat kitöltése után tartós szabadságra hazaengedett, vagy a szolgálatban szerzett rokkantságuk miatt elbocsátott személyek a hajdúvárosok területén követtek el. A nyomozást, a tanúk „hit alatti" kihallgatását az elkövetés helye szerint illetékes városi tanácsnak kellett olyan alapossággal elvégezni, hogy további kiegészítésre ne legyen szükség. 5 6 A városi tanácsok által végzett nyomozást a beterjesztett iratok alapján a Hajdúkerület közgyűlése vizsgálta felül s ennek megtörténte után a gyanúsítottat az iratokkal együtt átkísértette az illetékes ezredparancsnoksághoz, a rokkantakat pedig Nagyszombatba, az Invalidus katonák házába. A nyomozati iratok alapján aztán az ítéletet a katonai parancsnokság hozta meg. A hajdúvárosok lakossága rendi állás szempontjából egykori jobbágyokból, adományos hajdúkból (a nemesített hajdúk) és országos nemesekből tevődött össze. Bármely rendhez tartozó személy követett el bűncselekményt, a városi tanács, illetve a Hajdúkerület közgyűlése vonta felelősségre. Ez azonban nem jelentett törvény előtti egyenlőséget, mert a feudális korszak végéig, az akkori joggyakorlatnak megfelelően, kedvezőbb eljárásjogi szabályokat és büntetéskiszabási elveket alkalmaztak a nemesekkel, mint a nemtelenekkel szemben. 4. A büntetőbíráskodás szervezete A hajdúvárosokban és a Kerületben — bíráskodási joguk fennállásának egész ideje alatt — az ítélkezést és a közigazgatást ugyanaz a szerv intézte, éspedig a városokban a városi tanács, a Hajdúkerületben pedig a közgyűlés. A közigazgatási és igazságszolgáltatási funkció szervezeti egységét híven fejezte ki a közgyűlés ilyen megnevezése: Hajdúvárosok generális gyűlése és egyszersmind törvényszéke. Amíg a Hajdúkerület közgyűlésének büntető ügyekben kizárólag fellebbviteli hatásköre volt, az eléje került ügyek csekély száma nem indokolta, hogy ezekkel külön ülésen foglalkozzanak. A közgyűlés tárgysorozatán szerepeltek tehát a közigazgatási ügyek mellett a megfellebbezett bűnügyek is. Bár 1757-től — amikor a súlyosabb bűncselekmények elsőfokú elbírálása a kerületi közgyűlés hatáskörébe került — 1780-ig nemcsak congregatiokat (közgyűléseket), hanem sedriákat (sedes judiciaria, törvényszéki üléseket) is tartottak, ez 54 1486:51., 1495:19., 1548:50., 1655:38. tc-ek. 55 HBmL. Ker. közgy. jkv. IV. A. 502/a. 2. k. 1729. dec. 2. 56 Uo. 21. k. 1817. július 28. N° 10. 105
