Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete 1606—1871
kép kívánják a Hajdú Városi Tanácsok, sőt még az egyes hadnagyok is, az egyedül a Szabad Hajdú Kerületet illető büntető hatóságot bitangolni és minő felületességgel, sőt.. . részrehajlással járnak el e részben is." 4 8 Hiába hagyta meg, hogy az ilyen és hasonló visszaéléseket a jövőre nézve szüntessék meg, mert változatlanul előfordult, hogy a kerületi törvényszék súlyosabb büntetést érdemlőnek minősítette a cselekményt, mint a városi tanács. A pontos szabályozás hiánya teljes bizonytalanságot okozott. A városi tanácsok nemcsak hatáskörüket lépték túl, hanem a sorozatos figyelmeztetések és hatályon kívül helyezések miatt gyakran jelentéktelen ügyeket is a Kerület elé terjesztettek, ahonnan most meg emiatti szemrehányással kapták vissza az iratokat érdemi elintézés végett. A királyi biztos 1846-ban elrendelte a Hajdúkerület büntető eljárási rendszerének kidolgozását. Ennek keretében a hatásköri szabályozás kérdése is előtérbe került. A tervezet elkészítésére kirendelt bizottságnak azonban az volt a véleménye, hogy a városi tanácsok hatáskörét a kerületi törvényszék jogaitól elválasztó vonal felállítása „a lehetetlenségek közé tartozik", ezért csupán a korábban kiadott utasítások pontos betartását javasolta. 4 9 A városi tanácsokat eligazító pontos hatásköri szabályozás tehát ezúttal sem készült. A városi tanácsok hatáskörét az 1863-ban összeállított Szabályrendelet is a kiszabható büntetés mértékéhez — két heti fogsághoz és ennek megfelelő pénzbírsághoz — kötötte, 5 0 ezért a kerületi törvényszék 1864-ben a gondosan kidolgozott szabályozás szüksége mellett foglalt állást. Ekkor már nem a városi tanácsokat hibáztatták a folytonos hatásköri viták miatt, hanem tárgyilagosan megállapították, hogy a hazai törvények és szabályrendeletek kellőképpen nem határozzák meg a különbséget a kihágások, vétségek és bűntények között, s a városi tanácsok a fenyítésre méltó cselekmények minőségét gyakran emiatt cserélik fel. Annak érdekében tehát, hogy „valahára" a kétes fogalmak tisztázásával kijelöljék azt a teret, amelyen a városi tanácsok a büntető eljárásban működhetnek, — az alkapitány elnöklete alatt bizottságot rendeltek ki egy olyan „lehető tökéletes összeállítás" elkészítésére, amelyből kitűnik, hogy a városi tanácsok mely ügyekben ítélkezhetnek. 5 1 Az összeállítás azonban nem készült el, így aztán a városi tanácsok és a kerületi törvényszék büntetőbíráskodási jogának fennállásáig — 1872. január l-ig — a hatásköri viták nem szűntek meg. Régi hazai törvényeink az illetékességet — vagyis, hogy az egyenlő hatáskörű bíróságok közül területileg melyik hivatott a büntető ügyben eljárni — már a XIII. századtól kezdve több ízben szabályozták. A szabályozás azonban nem volt egységes, hol a tettes lakóhelye, 5 2 hol az elkövetés, 5 3 hol pedig az elfo48 Uo. B. ügyek jkv. IV. A. 505/d. 3. k. 1838. szept. 3. N° 12. 49 Uo. Ker. közgy. ir. IV. A. 502/b. 221. csomó. 1846. 12—45. Egyébként a kerületi közgyűlés több esetben hozott olyan határozatot, amellyel csekélyebb büntetést érdemlő ügyet is a kerületi törvényszék hatáskörébe utalt. Így pl. 1780-ban elrendelte, hogy aki 6 forinton felüli értékű ingóságot lop, azonnal a kerületi börtönbe kísérendő. Mivel Szoboszlón a kertek, vermek és házak felverése, az aprómarhák eltulajdonítása és a mezei lopások száma napról-napra emelkedett és a tolvajlásnak semmiképpen sem tudták elejét venni, az itt elkövetett bármily csekély értékű lopás tettesét szintén a kerületi börtönbe kellett bevitetni. (A Hajdúkerület közgyűlésének határozata 1780. ápr. 18-án. L. Hszob. közgy. jkv. V. A. 402/a. 1. k. 479.) Az ilyen határozatokra is gondolt a bizottság, amikor a korábban kiadott utasítások betartását javasolta. 50 Szabályrendelet a hajdúvárosok mint helyhatóságok részére közigazgatási és törvénykezési tekintetben, összeállította a törvények, törvényes gyakorlat és felsőbb rendeletek alapján Sillye Gábor főkapitány (Debrecen, 1863) 15. 51 HBmL. B ügyek jkv. IV. B. 756/d. 2. k. 1864. jan. 27. N° 28. 52 1222:5. tc., Tripartitum III. Rész 32. cím, 1588:43. tc. 1625:13. tc. 53 Tripartitum III. Rész 20. cím, 1405:5. tc. 1. §, 1625:6. tc., 1659:15. tc. 104
