Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Nagy Sándor: A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete 1606—1871
vá a letartóztatottakat bekísértethetik. A közgyűlés úgy határozott, hogy „Böszörmény városa legyen az a közönséges hely tanquam in meditulio exisíens, hová is minden névvel nevezendő malefaktorok ennek utána beküldettessenek". A börtön építésének költségeire nyomban megszavaztak 300 forintot s ezt, továbbá a vasak, bilincsek és egyéb szükséges berendezések készítésének árát az egyes városoknak közösen kellett viselniük éppen úgy, mint ahogy nekik kellett a rabok élelmezéséhez a lisztet természetben biztosítani. A letartóztatottak biztonságos őrizetére pedig tömlöctartó és négy fegyveres hajdú alkalmazását határozták el. 3 4 A pallosjog rendezése vonta maga után a városi tanácsok és a Hajdúkerület büntető hatáskörének szabályozását. A helytartótanács rendelete értelmében a nagyobb jelentőségű ügyek, mint a gyilkosság, nős paráznaság — vagyis a házastársi hűségnek házasságon kívüli nemi viszonnyal való megsértése —, tolvajság, különösen a mezei pásztorok által elkövetett lopások és „más ehhez hasonló" főbenjáró bűncselekmények a Kerület, „más egyéb aprólékos causák" elbírálása pedig a városi tanácsok hatáskörébe került. 3 5 Ennek a rendelkezésnek most már érvényt szereztek és a Hajdúkerület közgyűlése 1757 májusától mind elsőfokú, mind fellebbviteli bíróságként működött: főbenjáró ügyekben elsőfokon, a városi tanácsok által elbírált ügyekben pedig másodfokon ítélkezett. Mária Terézia 1756-ban — tehát még a hajdúvárosok pallosjogának megvonása előtt — az egész országra kiterjedően elrendelte, hogy azokat az ügyeket, amelyekben „életnek elvesztése fennforog", vagyis halálbüntetést szabtak ki, „a Jurisdictionalis Magistratusok által revideáltatni kell" és az ott hozott ítéletek kihirdetés előtt a Helytartótanácshoz, onnan pedig őhozzá terjesztendők fel. 3 0 A halálos ítéleteket ettől kezdve csak a királynő hozzájárulásával lehetett végrehajtani. Ez a rendelkezés a Hajdúkerület büntető jogszolgáltatását illetően azt jelentette, hogy mivel 1757 májusától halálbüntetést csak a kerületi közgyűlés szabhatott ki, az itt hozott ítélet ellen fellebbezésnek nem volt helye, de a kegyelmi eljárást le kellett folytatni. A kerületi közgyűlés ezért az összes olyan ügy iratait, amelyben a vádlottat halálbüntetésre ítélték, a kassai kamara direktorához terjesztette fel és az ő útján értesült a kegyelmi eljárás eredményéről is. A Hajdúkerületben a közgyűlés elsőfokú hatáskörének megállapításával vált érvényessé az 1729:30. tc-nek az a rendelkezése, hogy büntető ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Ennek következtében azonban igen gyakran előfordult, hogy azokban az ügyekben, amelyekben nem volt kötelező a kegyelmi eljárás lefolytatása, vagyis halálnál enyhébb büntetést szabtak ki, az elítéltek különféle indokokkal a kassai kamara direktorához panasszal éltek a Kerület ítélete ellen. Ilyen esetekben a direktor mindig magához kérte az iratokat és nemegyszer megtörtént, hogy a közgyűlés által kiszabott büntetést a saját hatáskörében megváltoztatta. így pl. az orosz hit — ortodox görögkeleti egyház — gyalázása miatt 30 kemény korbácsütésre és a hajdúvárosokból kitiltásra ítélt Oláh Mihályné nánási lakos büntetését — panasza folytán — úgy enyhítette, hogy „a számkivetés súlyától" feloldozta s ehelyett, mivel „az orosz hitet tetemes mocskokkal illette", a dorogi templom javára 10 Rft. megfizetésére kötelezte. Egyúttal elrendelte, hogy a kerületi közgyűlés Oláh Mihálynét szigorúan feddje meg, tiltsa el a káromkodástól és közölje vele, hogy ha nem javul meg, a ka34 HBmL. Hajdúkerület közgyűlési jegyzőkönyvei (a továbbiakban: Ker. közgy. jkv.) IV. A. 502/a. 3. k. 1757. ápr. 14. 40—42. 35 Uo. B. ügyek. IV. A. 505/e. 1757. Fase. E. N° 3. 1757. máj. 14. 36 Uo. Ker. közgy. ir. IV. A. 502/b. 10. csomó. 1756. Fasc. 16. N° 15. Csáky Antal 1756. ápr. 20-i levele. 100
